Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2002 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Majdnem pontosan két éve fogadta el a sporttörvény átfogó módosítását az Országgyűlés, úgyhogy ennek fényében a módosítás terjedelme és irányai meglepőek. Ekkor meghall gathattuk azt, hogy milyen jó, hogy egyetlen csatornán, az EMMI sportállamtitkárságán keresztül történhet tulajdonképpen a sport állami finanszírozása, s persze, hét évvel ezelőtt meg meghallgattuk, hogy milyen jó, hogy egy csatornán keresztül történhet a sport állami finanszírozása, a MOBon keresztül. Ezzel csak arra utaltam, hogy sporttörvényt nagyon sokat módosított az elmúlt nyolc és fél évben az Országgyűlés. Minden volt itt már, meg annak az ellenkezője is, hiszen a két évvel ezelőtti nagy, átfogó mó dosítás mégiscsak lefejezte a MOBot és gyökeresen más irányokat vett azóta a hazai sportélet. Nagyon sok kérdés merülhet föl az előterjesztés kapcsán, és nyilvánvalóan, mivel egy általános felvezetőt hallhattunk az államtitkári felvezető tekintetében, és a kormánypárti felszólalások, a Fidesz és a KDNP vezérszónokai is olyan megnyilatkozásokat tettek, amiket mondhattak volna nyolc éve is, vagy mondtak is, lehet, ha visszanézzük majd a jegyzőkönyveket: legyünk a sportnemzetből sportoló nemzet, tehát hogy az állampolgárok minél inkább sportoljanak, ehhez szükségesek a létesítmények, amelyeket élettel kell megtölteni, stratégiai ágazat, komoly finanszírozás, ezek mindmind elhangzottak a korábbi években. Egyegy ilyen javaslat, amely végül is gyakorlatilag a s port irányításának és a sport struktúrájának minden területére kiterjed, azt gondolom, alkalmas arra, hogy egy picit értékeljünk. Egyrészt azt gondolom, hogy a sport stratégiaiágazatjellege, az, hogy önök vitathatatlanul nagyon nagy költségvetési források at fordítanak a sport területére, ez nem egyfajta kegy az állampolgárok irányában, hanem hatalmas felelősség az önök részéről, hogy részben a létesítményfejlesztésekben olyan fejlesztéseket tegyenek, amikre valóban igény van, másrészt mindenki számára elér hetővé tegyék azt, hogy éljenek a sportolás lehetőségével, elérhetővé tegyék számukra ezeket a létesítményeket. Több tornateremre van tehát szükség és kevesebb, élettel meg nem töltött, adott esetben üresen kongó luxussportberuházásra. De menjünk csak szé pen végig a javaslaton, vagy legalábbis azokon a főbb pontjain, amelyek már részben itt Szilágyi Györgytől és ellenzéki képviselőtársamtól elhangzottak. A javaslat kitér itt a regisztrált szabadidősportoló kérdésére. Szilágyi képviselőtársam elég komoly s zkepszisének adott hangot a konkrét javaslat kapcsán. Nekem is eszembe jutott, hogy vajon Garancsinak ehhez a konkrét passzushoz vane köze, de legyünk egy picit megengedőek, én azt szeretném mondani, hogy meglátjuk, mi sül ki ebből, nem világos, hogy mily en szükség van erre. Azt mondanám, hogy egy normálisan működő országban, amelynek nyilván a sport tekintetében is olyan jogszabályai vannak, és olyan javaslatok kerülnek az Országgyűlés asztalára, amik tényleg segítenek, ott lehet, hogy ennek kapcsán kedve zmények adhatók a regisztrált szabadidősportolónak, vagy akár például a munkáltatók szempontjából különböző kafetériaelemek kapcsolhatók egyegy ilyen intézményhez, mint a regisztrált szabadidősportolók kérdésköre. Azonban most verték szét, a mai napon a kafetériarendszert konkrétan. Ma az összegző módosítója az adójogszabályoknak vagy 107 oldal, újra kísérletet tettünk arra, hogy a korábbi széles kafetériarendszer megmaradjon. Adtunk be módosítót, amelyet leszavazott a Törvényalkotási bizottság. Én nem látom azt a törekvést az önök irányából, hogy ebben szélesebb kapukat nyissanak akár a szabadidősportolók tekintetében. Az önök államtitkára a Pénzügyminisztériumból nagyon határozottan mondta el például, hogy ez egy túl bonyolult rendszer, nincs rá szük ség, a kafetériaelemek egyszerűsítése az ő tervük, szétverték a kafetériarendszert, de legyünk megengedőek, reméljük, hogy lesz ebből valami. Mindenesetre ahhoz képest meglep ez a lehetőség, hogy korá bban minden olyan javaslatunkat visszautasították, ami például arról szólt, hogy a szabadidős sportegyesületek is élhessenek a tao, a társaságiadókedvezmény lehetőségével, és különösen a ’10es évek elején az egyes költségvetésekben bántóan alacsony forrá sokat szántak a szabadidősportra. Itt meg tudtuk azt is jegyezni, hogy egyébként bár valóban nőttek az egész sport területére fordított források, a
