Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - Egyes kutatás-fejlesztéssel, valamint szakképzéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
1938 Nagyon egyszerűen megoldható lenne ez a kérdés: ha a kormány ezt egy jó iránynak tartja, akkor nem ilyen néhány, viszonylag r övid törvényjavaslatban kéne ezt rendezni, hanem a felsőoktatás működését, ahhoz a szabályokat egészében kellene áttekinteni, hogy annak érdekében egy olyan általános szabályozás jöjjön létre, amelyik nemcsak egyikmásik egyetemnek vagy intézménynek jó, ha nem a felsőoktatás egésze számára tesz lehetővé egy olyan rugalmas működést - ahogy képviselő úr ezt egyébként mondta, sőt miniszter úr is, és ezzel mi egyetértünk , olyan rugalmas működést, ahol minden intézmény számára olyan szabályok vannak, amelyek eg yébként az ő képzési területéhez, működéséhez, méretéhez is igazodnak. Még egyszer mondom, itt alapvető irányban nem látunk problémát, koherenciaproblémákat látunk elsősorban. Végül a szakképzés területén látjuk a legnagyobb gondokat. Egyszerűen érthetetle n a kancellárok bevezetésére irányuló törekvés. Hiszen a felsőoktatásban legalább értjük, erről már beszéltem ma, például ki akartak nevezni egy olyan kormányzati felügyelőt, akinek elég hatásköre van ahhoz, hogy átgázoljon a tudományos egyetemi autonómián , pénzügyileg, szakmailag, esetleg politikailag is kézben tartsa az intézményeket. Na de mi a szándék a szakképzéssel? Azt mondják, odakerül egy menedzser típusú vezető. Drága képviselőtársaim, drága miniszter úr, hát akkor mi a főigazgató? Ugye, van egy s zakképzési centrum, ott már nem végez pedagógiai vezetőmunkát a főigazgató, az ő dolga lenne az, hogy menedzselje az egész szakképzési centrumot. Egyébként meg vissza kéne adni a jogosítványokat az egyes szakképző intézmények vezetőinek, hogy szakmailag ve zessék a saját intézményüket. De ugye, ez nem történik meg, ehelyett a főigazgató és a gazdasági igazgató mellé bekerül újabb elemként a kancellár, szokás szerint ő kap meg minden érdemi jogkört, és kialakul egy olyan vezetési szerkezet, ahol majd így hárm an menedzselnek. Hát, ha valami nem működik, akkor az biztos nem működik, ha egy ilyen menedzser típusú feladatot osztott hatáskörben akarnak elláttatni az intézményekben. Ennek, őszintén szólva, semmi értelme nincsen, hacsak nem élünk azzal a gyanúperrel, hogy az előző miniszter által kinevezett főigazgatók mellé az új miniszter is szeretne egy saját embert tenni, és ilyen módon a szakképzés irányításával személyes befolyást is szerezni. Hozzá kell tennem, hogy ebből csak baj lesz, őszintén mondom, ennek n incs semmi értelme. Szabályozzák újra a főigazgatók hatáskörét, írjanak ki új pályázatokat, ha nem bíznak a mostani főigazgatókban! Itt nem autonóm döntések vannak, önök nevezték ki a főigazgatót is. Most kineveznek mellé egy kancellárt is, hát tényleg, en nek semmi teteje nincsen. De őszintén szólva, az egész rendszer rossz, ezt hozzá kell tennem, tehát nem irigylem a főigazgatókat sem, de nem azért, mert nincs még ott még egy ember, aki segít nekik a hátsó ülésről bekiabálva, vagy rángatja a kormányt a más ik ülésről, hanem azért, mert az egész mostani szakképzésiközpontkoncepció egy alapvetően elhibázott, téves koncepció, ami nem veszi tudomásul azt, hogy ez alapvetően egy oktatási tevékenység. És itt elértünk a lényeghez, tisztelt képviselőtársaim. Mert a törvényjavaslat konstrukciós hibáinak és problémáinak legalapvetőbb oka az, hogy nem lehet az oktatást félbevágva irányítani. Nem lehet úgy irányítani, hogy a felsőoktatási törvényre benyújt az egyik minisztérium is egy törvényjavaslatot, meg a másik mini sztérium is egy törvényjavaslatot. Hát legalább a kormányon belül beszélgessenek már egymással, ha velünk meg a szakmával nem állnak szóba! Hát ne csinálják már ezt! A szakképző intézményeknek ma is van egy sor közoktatás típusú feladata is. Ehhez képest m ost akkor innen a szakképzési centrumokat majd itt egy törvénnyel jól megváltoztatjuk. Nem nagyon tudja, nem is tudhatja ez a minisztérium egyébként, hogy milyen hatása van az intézményeknek a közoktatási törvényben szabályozott feladataira és működésére, ez a dolog meggyőződésem szerint koncepcionálisan hibás, koncepcionális tévedés. Nem lehet szétszakítani egymástól a tudásmenedzsmentnek az állami rendszerét, az oktatás állami rendszerét. Az óvodától az egyetemig, a szakképzéstől a gimnáziumig, az egy ren dszer. Ezt a rendszert egységesen kell irányítani, egységes szemléletben. Hozzáteszem: volt a mi időnkben is megosztott felügyelet, de akkor elképesztő energiákat fordítottunk arra, hogy a minisztériumok,
