Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (Jobbik):
1921 ARATÓ GERGELY (DK) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam volna hozzászólni a vitához, de Pósán képviselő úr felszólalása egyetlen szempontból mégiscsak erre ingerelt engem. De hadd reagáljak először arra, amit a végén mondott. Tisztelt Képviselőtársam! Itt többen azt kifogásoltuk, hogy önöknek ugyanez a szabály nem volt fontos akkor, amikor más egyetemekről, más rektorokról volt szó, amikor az elmúlt nyolc évben is elküldtek mindenkit nyugdíjb a, akit lehetett és aki elérte a korhatárt, és arra lettünk volna kíváncsiak mindannyian, hogy miért pont most jutott eszükbe. Az ön által említett Mocsai úr miatt vagy a szintén ön által említett debreceni rektor úr miatt? Más rektorok, más egyetemek miér t nem fontosak, csak ezek az egyetemek meg ezek a rektorok? De van egy fontosabb ügy, ami szerintem alapvető filozófiai kérdés, és ez nagyon lényeges, mert a képviselő úr elfeledkezik arról, hogy mi az egyetemi autonómia kezdete. Az egyetemi autonómia éppe n úgy kezdődött, hogy az egyetemek elkezdtek kiszabadulni - most ne menjünk bele, hogy milyen jogi módon, de elkezdtek kiszabadulni - az alól az egyházi fennhatóság alól, amit ön épp most állít, és amiről most azt mondja, hogy ez a követendő példa. Mi nem ezt a modellt követjük, mi az egyházi autonómiát…, illetve nem az egyházi autonómiát - azt is szeretjük, de most nem erről beszélek , hanem a felsőoktatási autonómiát kérjük számon önökön. Éppen azt kérjük számon, hogy ne menjünk vissza a felsőoktatási au tonómia előtti középkori időkbe, és ne menjünk vissza persze a rendszerváltás előtti, a kormány közvetlen irányítását jelentő időkbe, mert önök ezt építik a felsőoktatásban is. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! K érdezem, hogy további kétperces felszólalásra vane igény a képviselőtársaim részéről. (Jelzésre:) Pósán képviselő úrnak csak a következő körben tudok majd szót adni kétperces felszólalás keretében. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalá sokra kerül sor. Megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából, aki írásban jelezte felszólalási szándékát. Parancsoljon! (12.10) FARKAS GERGELY (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is úgy k ezdte az expozéját az előttünk fekvő törvény kapcsán, hogy az egyik, ha nem a legfontosabb része ennek a salátatörvénynek a hallgatói normatíva emelése, amivel egyet is értek, hiszen ez az, ami leginkább érinti a fiatalokat, az ő tanulmányi ösztöndíjuk leh et ezáltal magasabb, de pont azért, mert ez a legfontosabb és ennyire fontos a fiatalok szempontjából, érthetetlen az, hogy miért kellett erre 12 évet várni. 12 évvel ezelőtt, 2007ben emelték ugyanis utoljára a hallgatói normatívát, amiből a tanulmányi ös ztöndíj adható, és 12 év alatt bizony minden más költség, ami egy fiatalt az egyetemi, főiskolai tanulmányai során érint, hatalmas mértékben emelkedett. Elég csak a lakhatási költségekre, a kollégiumi árakra, de leginkább az albérletárakra gondolni, amelye k horribilis összegeket érnek el manapság már, a mindennapi megélhetéssel, az utazással, a jegyzet- és tankönyvtámogatással kapcsolatos költségek mindmind nagyon komoly emelkedésen mentek keresztül, és önök ennek ellenére 12 évet vártak ezzel az emeléssel úgy, hogy ebből nyolc évet önök kormányoztak. Engedjék meg azt, nem nagyképűségből, de mégis azért elmondva, hogy igenis ezt részben a saját sikerünknek is tekintjük, ugyanis parlamenten kívül a HÖOK volt az, aki napirenden tartotta ezt a témát, a parlame nten belül pedig egyértelműen a Jobbik volt az, aki rendszeresen, különböző felszólalások, költségvetési módosítók, határozati javaslatok során folyamatosan számonkérte a kormányt. Nekem is volt szerencsém nemegyszer Rétvári államtitkár úr mellébeszéléseit hallgatni ennek a kérdésnek a kapcsán, amikor én mindig megkérdeztem, hogy miért is nem emelik az ösztöndíjakat, és soha nem kaptam egyenes, egyértelmű választ.
