Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1868 visszaéléseket foganatosító tagjai legalizált módon fosszák ki azokat a tömegeket, amely tömegekből több tízezren kerülnek a kilakoltatás sorsára. El kell mondanunk, bár az utóbbi időben szabályváltozások kétségkívül bekövetkeztek, hogy a múlt héten a Jobbik különböző képviselői 5, azaz öt kilakoltatási eseményre kaptak meghívást. Nem önjelölt módon jelenünk meg ezeken az eseményeken, minket idehívnak, Pápára is hívtak, Budapesten három helyszínre hívtak bennünket, és el szeretném mondani, hogy a gyulai kilakoltatás áldozatai is segítséget kértek, mert nem kaptak máshonnan. (22.10) S ez a tragikus, hogy nem ellenzéki képviselők, nem jogvédők, nem civilek dolga lenne megoldani ezt a helyzetet, itt kellene megoldani a parlamentben jól célzott törvényekkel, felvételkori árfolyamon történő forintosítással, kilakoltatási moratórium elrendelésével adott esetben má r holnap reggel. Mert ha látták volna képviselőtársaim, hogy a múlt héten a visszaéléseket foganatosító végrehajtók mennyire felpörögtek, mennyivel több helyszínen jelentek meg, mint a korábbi hónapok során, akkor elképedtek volna. Én nem véletlenül hívom meg önöket személyesen egyegy ilyen eseményre, mert bízom az emberségükben, és abban, hogy ha látják azt, hogy mi történik, mennyi jogsértés történik csak egy ilyen esetben, akkor bizony egészen más véleménnyel fogják adott esetben a saját főnökeiknek sze gezni azt a kérdést, hogy meddig még. Megígérhetem önöknek, ha tavasszal folytatódik a kilakoltatási cunami, mi sokkal szervezettebben leszünk ott, és ugyanúgy oda fogunk állni a károsultak mellé. Nem valaki ellen szólnak ezek a megjelenések, nem Magyarors zág Kormánya, nem a Végrehajtói Kamara vagy a közjegyzők ellen, bár kritikával illetjük mindannyiuk tevékenységét. De a magyar emberekért, a magyar emberek érdekében itt, ebben a teremben mindannyiunknak kutya kötelessége lenne ott lenni, odaállni. Köszönö m a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Churchill vért, verejtéket, könnyeket ígért...”. Megadom a szót, ötperces időkeretben. ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így van, Churchill vért, verejtéket, könnyeket ígért a hadban álló Angliának, a Fidesz a kampány alatt is és előtte is sokkal szebb dolgokat ígért Bels ő- és DélSomogynak, az a helyzet, hogy ebből nem lett semmi, viszont könnyek, vér és verejték annál inkább. Múlt héten vettem részt egy rendezvényen Barcson, amit a 150 éves pécsbarcsi vasút tiszteletére tartottunk, tartottak neves egyetemi tanárok, gazd aságtörténethez, társadalomtörténethez értő szakemberek bevonásával, és döbbenetes volt az a kontraszt, amit ott fölvázoltak a múlt, a dicső múlt és a nagyon szomorú jelen között. Az a helyzet, hogy annak idején, mintegy 150 esztendővel ezelőtt azt a hátrá nyt, amit az jelentett, hogy a Dráva folyó csak Barcsig volt hajózható, saját előnyükre tudták fordítani ott DélSomogyban, és így válhatott Barcs egy átrakóhellyé, egy átrakodóhellyé, modern szóval azt lehetne mondani, hogy logisztikai központtá, intermod ális központtá. Nagyon ügyesen kombinálták a vasúti és a folyami szállítmányozási lehetőségeket, ők bizony rájöttek arra, hogy ez az összehangolt árufuvarozás egy kitörési pontja lehet ennek a térségnek. Ezért is volt az a mondás, hogy Chicagónak indult, a ztán Barcs lett belőle. 150 évvel ezelőtt még nagyon jól tudták, hogy ez a közlekedési infrastruktúra fejlettséget, versenyképességet, az életminőség javulását, a gazdaság fejlődését jelenti, és az a helyzet, hogy be is kapcsolódott a megye déli és belső r észe az ország vérkeringésébe, olyannyira, hogy háromezer vagon befogadására képes tárházkapacitás épült ott a Dráva partján, olyan malomkapacitás épült ott föl, amely olyan minőségű lisztet állított elő, hogy még Skóciába is szállítottak egyébként
