Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Kilakoltatási és lakhatási válság felszámolását előkészítő eseti bizottság létre-hozásáról szóló határozati javaslat tárgysorozatba-vételi kérelmének tárgyalása - ELNÖK: - SZÉKELY SÁNDOR (DK):
1816 Kilakoltatási és lakhatási válság felszámolását előkészítő eseti bizottság létrehozásáról szóló határozati javaslat tárgysorozatbavételi kérelmének tárgyalása ELNÖK: Köszönjük. A döntésre a h olnapi ülésnapon kerül sor. Tisztelt Képviselőtársaim! A DK képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön a kilakoltatási és lakhatási válság felszámolását előkészítő eseti bizottság létrehozásáról szóló H/1627. számú határozati javaslat t árgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Népjóléti bizottság utasította el. Elsőként megadom a szót Székely Sándor képviselő úrnak, a DK részéről mint előterjesztőnek. SZÉKELY SÁNDOR (DK) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Magam sem gondoltam volna, amikor benyújtottam a határozati javaslatot, hogy ennyi időnek kell eltelnie, több mint egy hónapnak ahhoz, hogy a parlament a plenáris ülésén ezt tárgyalja. A Népjóléti bizottság fideszes képviselői az első alkalommal levették a napirend ről azzal az indoklással, hogy ők nem értenek egyet ezzel az üggyel, és akkor erről nem kell beszélni. A második alkalommal el sem jöttek a Népjóléti bizottságba, így nem is tudtunk szavazni róla, ami, jegyzem meg, példa nélküli a Népjóléti bizottság törté netében. A harmadik alkalommal, amikor a fideszes képviselők eljöttek a bizottsági ülésre, és nem is vetették le a napirendről ezt az ügyet, akkor valójában azt mondták el, hogy igazándiból a devizahiteles ügyben meg úgy Magyarországon a lakhatással kapcso latban minden rendben van, ami kis probléma van, pár ezer embert érint, de azt a kormány kezeli. Ellenzéki képviselőtársaim segítségével ezt már a bizottsági ülésen is elmondtuk, de most is elmondom itt, hogy ez hazugság. Ma Magyarországon az a helyzet, ho gy kilakoltatási és lakhatási válság van. A magyar emberek egy jelentős része - százezrekről, milliókról beszélünk - vagy már lemondott arról, hogy neki valaha önálló lakása lesz, vagy éppen van, de már nem fizeti a hitelét, és arra vár, hogy kilakoltassák , vagy pedig évtizedeket tölt el azzal, hogy azért dolgozik, hogy ne vigyék el a feje fölül a lakást. Egész egyszerűen egy ilyen országban, ilyen lehetetlen körülmények között élünk, több millióan, több százezren vannak ebben a helyzetben, de mielőtt belem ennék abba a számháborúba, amit egyébként a bizottságban is folytattunk, hogy most vajon pár tízezer emberről vane szó, ahogy azt a Fidesz állítja, vagy pár százezerről, milliós nagyságrendig is esetleg, mint ahogy azt mi mondjuk, engedjék meg, hogy inkáb b egy jellemzőt mondjak, hogy ne számokról beszéljünk, hanem emberi sorsokról, hogy mit is jelent ma Magyarországon ez a devizahiteles ügy. Szóval, van nekem egy barátom, Káposznyák István Debrecenben, 25 évet szolgált a határőrségnél, leszerelni a debrece ni repülőtér biztonsági főnökeként szerelt le, devizahitelt vettek fel a feleségével, egy gyermeket neveltek, fizették a hitelüket, ámde 2010. július 3ával elszálltak a devizahiteles törlesztőrészletek, éveken keresztül küzdöttek a lakásukért, nyolc évet, de idén elveszítették a házat, amiért dolgoztak, időközben a kapcsolatuk megromlott, elváltak. Jelen pillanatban Káposznyák István barátom egy albérletben lakik, és még fizeti a már régesrég nem az ő nevén lévő háznak a törlesztőrészleteit, hiszen még mi ndig maradt tartozása, és külön él a feleségétől, aki szintén egy másik albérletben lakik a gyermekükkel. Tönkrement egy család, tönkrement két felnőtt ember élete, újra kell kezdeni mindent, hogyha egyáltalán újra lehet kezdeni - remélem, hogy sikerülni f og nekik , és tudjuk, hogy a gyermekük min megy keresztül, gondolhatják, milyen jó lehet neki egy ilyen válás után felcseperedni Magyarországon. Szóval, ilyen gondoktól övezve próbál itt a magyar nép egy jelentős része élni, és azért gondoltuk, hogy egy e seti bizottságban, ahol civileket és akár a bankokat is össze lehetne szedni, és közösen megvitathatnánk azt a dolgot, hogy végül is mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a helyzet
