Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1732 ember sz envedése árán összekapart 1200 milliárd forintból? Túlárazott közbeszerzések; kizárólag a hatalmasra hizlalt Mészáros Lőrincek és Tiborcz Istvánok vagyonának növekedését szolgálta magyarok millióinak szenvedése. De Orbán Viktornak erkölcsi vakságában még e z sem volt elég - néhány hete büntethetővé tette a hajléktalanságot is. Az Orbánrezsimben bűnné vált a nincstelenség. Térjünk vissza egy percre az EMMI honlapján fellelhető és az előbb idézett mondatokhoz a szociális munka kapcsán! Ők a fáradhatatlan és n élkülözhetetlen munkásai annak, hogy a magyar társadalom befogadó, összetartó és a nehézségekkel küzdő emberekkel szolidáris közösség legyen. Értjük, ugye? Tehát Orbán Viktor kormánya arra törekszik, hogy a magyar társadalom befogadó legyen; no de pláne a nehézségekkel küzdő emberekkel szolidáris. Tegyük fel, hogy ez most nem valami rossz vicc a kormány részéről, tehát akkor azt vehetjük alapul, hogy a hajléktalan emberek is ilyen nehézségekkel küzdő emberek, akikkel szolidárisnak kellene lennie a magyar tá rsadalomnak, ugye? Mert akkor megkérdezném a kormánypárti képviselőket, hogy Orbán Viktor és Habony Árpád szennylapja hogyan közölhet egy ilyen cikket egy ilyen címmel. (Felmutatja a Ripost című lapot.) Segítek, ha esetleg nem látnák a kormánypárti képvise lőtársaim, az szerepel rajta: „Parkokba, kisebb aluljárókba bújtak. Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével? Nekik mindent szabad?” Ez az uszítás lenne a szolidaritásra való törekvés? Kérdezem ezt attól a Harrach Pétertől is, aki most n incs itt, de aki a minap azt nyilatkozta, hogy neki nem rendészeti vagy köztisztasági kérdés a hajléktalanság, hanem szociális kérdésként és emberi oldaláról közelíti meg ezt a kérdést. Ez lenne az az emberi oldal, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? (13.10) Az, hogy ez az Orbánféle szolidáris társadalom? Az, hogy egy idős asszonynak azért kellett maguk miatt, a maguk törvénye miatt a bíróság elé állni, mert a párja halála után az utcára került? A 14 év együttlét után, a párja halála után a család ro konai nem engedték, hogy a lakásban maradjon. Ez az ő bűne? Ez bűn egyáltalán? A kormánypártokhoz kötődő oligarchák milliárdos lopásai, az miért nem bűn? Miért csak a nincstelenek szenvedései azok maguknak, kormánypárti képviselők? Orbán Viktor már a 2008as kiszivárgott beszédében elárulta jövőbeli kormányzásának lényegét: egyes csoportoknak rossz lesz, sokaknak sok minden fog fájni. Hazugság tehát az EMMI honlapján szereplő mondatok sora! Orbán Viktor nem egyszerűen közömbös a szegénységgel szemben, hanem egyenesen uszít a szegények ellen. A kormány a szolidaritás írmagját is ki akarja irtani. Ezt nem hagyhatjuk! A Párbeszédben nem is fogjuk hagyni. Meg kell őriznünk a társadalomban a szolidaritást, és vissza kell hoznunk a moralitást a politikába! Az álla mi forrásokat a NERlovagok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagyonosodása helyett újra az emberi szenvedések csökkentésére kell fordítani, annak szolgálatába kell állítani. Szóljon erről inkább a szociális munka napja! Kös zönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Mielőtt a válaszra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak: frakcióvezető asszony, nem figyelmeztettem közben, de sajnálatosan voltam kénytelen megállapítani, hogy megszegte a parlamentben a szem léltetés szabályát, ugyanis egy órával az ülés megkezdése előtt ezt jelezni kellett volna. (Dr. Vadai Ágnes: Ez csak egy Ripost!) Vadai Ágnes képviselő asszonyt is figyelmeztetem, hogy csak tudja a későbbiekben, hogy ez önre is vonatozik. (Szabó Timea: Ez az önök újságja, elnök úr!) Köszönöm szépen. És most Rétvári Bence államtitkár úré a szó. (Zaj.) DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony, Frakcióvezető Asszony! Ti sztelt Ház! A mai napon is fontos megköszönnünk azoknak az embereknek a munkáját, akik valóban érdemben segítenek azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek, vagy születésüknél fogva, vagy azért, mert valamilyen fogyatékossággal élnek, vagy azért, mert megvált ozott munkaképességűek, vagy
