Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 5. hétfő - 37. szám - Dr. László Imre (DK) - az emberi erőforrások miniszterének - „Még mindig nem veszik komolyan a sürgősségi és intenzív ellátással kapcsolatos aggasztó jeleket?” címmel - DR. LÁSZLÓ IMRE (DK):
1686 De visszatérve az alapkérdésére, 4500 fő alatt is természetesen minden önkormányzat kiírhat pályázatot, és nyithat patikát a saját településén, mint ahogy erre több mi nt ezer példa van is ma Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következne Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, de sajnos nem érkezett be a terembe, tehát… (Korózs Lajos: Én is itt vagyok, tisztelt elnök úr, mi együtt vagyunk. - Derültség és taps. - Zaj, közbeszólások, köztük: Na! - Gratulálunk! - Korózs Lajos: Csak ebben az ügyben.) Képviselő úr, én nagyon elhiszem és elfogadom, hogy önök egy ütt vannak (Derültség.) , de az én forgatókönyvemben csak Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony szerepel, úgyhogy nagyon sajnálom. Mivel előzetesen nem jelezték, hogy együtt nyújtják be a kérdést, így nem áll módomban önnek szót adni. Megértését kérem, k öszönöm. (Zaj, közbeszólások, köztük: Ez volt a nap fénypontja. - Mi csak a pártviszonyokra vagyunk kíváncsiak. - Majd ha Korózsné lesz és nem Bangóné, elhisszük.) Legközelebb bizonyosan elhangzik majd, sajnáljuk, hogy képviselő asszony nem ért vissza, fig yeltünk rá, hogy fel tudjon szólalni. Dr. László Imre (DK) - az emberi erőforrások miniszterének - „Még mindig nem veszik komolyan a sürgősségi és intenzív ellátással kapcsolatos aggasztó jeleket?” címmel Tisztelt Országgyűlé s! Folytatjuk munkánkat. László Imre, a DK képviselője, kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszterének: „Még mindig nem veszik komolyan a sürgősségi és intenzív ellátással kapcsolatos aggasztó jeleket?” címmel. László Imre képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon! DR. LÁSZLÓ IMRE (DK) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Honvédkórház sürgősségi és az ajkai kórház intenzív osztályán történtek már jelezték az egészségügy fölött tornyosuló viharfelhőket. Akkor is h angsúlyoztam: itt a magyar egészségügy súlyos és rendszerszerű fogyatékosságairól is szó van, amelyek nem tudni, mikor és hol bukkannak fel újra. E sajnos helytállónak bizonyuló diagnózishoz nem a jövőbe látásra, csak a helyzet pontos ismeretére van szüksé g. Néhány napos hír, hogy a Péterfy Kórház milliárdos keretszerződést volt kénytelen kötni egy külső céggel aneszteziológiai szolgáltatás nyújtására, de így járt el korábban a ceglédi kórház is. Alapvetés, hogy aneszteziológia és intenzív ellátás nélkül ni ncs működő kórház. A piac törvényei pedig kíméletlenek: ha egy altatóorvos magáncéghez szegődik, azt lényegesen magasabb bérért teszi. Tehát az a tendencia kezd kirajzolódni, és itt az óriási veszély, hogy a hiányszakmák esetében a szakorvosok magáncégekke l kötnek szerződést, és ezzel kiválnak a közalkalmazotti jogviszonyból, tovább növelve az ottani létszámhiányokat. A kórházak aligha vennék igénybe a magáncégek drága megoldását, ha az általuk adható bérérért kapnának elegendő szakembert. Ezért is volt kom olytalan az az arcmentő bejelentés, miszerint az ajkai kórházból távozó szakorvosok helyére kétszer annyian jelentkeztek. Tudom, hogy önöknek nem erősségük a feltett kérdésre világos válasz megadása, mégis megkísérlem. Tudjáke önök azt, hogy jelen pillana tban hány magyar gyógyintézetben dolgoznak orvosok és nővérek, bérorvosok és bérnővérek? Minek kell még történnie ahhoz, hogy komolyan vegyék, hogy a kórházak folyamatos ellátásának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) biztosításáho z a finanszírozás radikális emelésére és ezzel együtt pedig a rendszer alapoktól történő újjászervezésére van szükség? Tisztelettel várom a válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
