Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 18. kedd - 23. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
124 De térjünk vissza, hadd térjek vissza arra a folyamatra, ha lehet, amely a mostani tárgyalásokat jellemzi, amely folyamat a tárgyalások előrevitelében történik. Néhány különös dologra hadd hívjam fel a figyelmet! Például nagyon különös az, hogy az elmúlt napokban jellemző volt az az ellentmondásos kommunikáció, amely a Tudományos Akadémia működése körül kialakult. Nem is arra gondolok most elsősorban, hogy egyes ellenzéki pártok úgy érzik, kétségbe kell vonniuk egy akadémiai tag, aki eg yébként mérnökprofesszor, kompetenciáját (Arató Gergely: A közoktatás területén!) - vagy úgy gondolja valaki, hogy ő mindenféle szakértő bevonása nélkül végzi a munkáját, és nem tudják ezek a szakértők megítélni, hogy egy bizonyos cél elérése érdekében mily en lépéseket kell megtenni? Azt hiszem, ez is naivitás, vagy ha rosszabb indulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy rosszindulatúság, rosszindulatú feltételezés. Különösnek tartom viszont, hogy a Tudományos Akadémia előbb közölte, hogy a tárcával fol ytatott tárgyalásokat, azok másnapra tervezett megkezdése előtt megszakadtnak tekinti, majd alig néhány napra rá csendesen közzétette a honlapján a közleményt a minisztériummal létrejött részleges megállapodásról. Tehát lehet látni, hogy ellentmondásos kom munikációk vannak és hírek jelennek meg ezen a területen. Bízom benne, és a legutolsó jelek azt mutatják, hogy az Akadémia az utóbbi konstruktív szellemiséget fogja képviselni a tudományos együttműködés és hálózatosodás előttünk álló új korszakában. Az Aka démia jövőjének kérdésére rátérve hadd hívjam fel a figyelmet az elmúlt hét eseményeinek legfontosabb pontjára, arra, hogy az Akadémia és az innovációs tárca között a tárgyalások során érdemi előrehaladást értünk el. Végső soron ez a dolgok rendje. A tárgy alási alapdokumentumoknak az a rendeltetése, hogy vitát generálva, az elképzeléseket ütköztetve elvezessenek a kompromisszumos megoldásokhoz. Reméljük, a tárgyalások eredményeként az elfogadott költségvetési keretekhez igazodva 2019ben már az új, összehan goltan megvalósuló forrástervezés mentén végzi munkáját a magyar tudományos, kutatásfejlesztési és innovációs intézményrendszer. A következő évben minden szereplő lehetőséget kap a bizonyításra. Ki fog derülni, hogy lehetséges a tudományt és a kutatásfej lesztést a mostaninál hatékonyabban és eredményesebben megszervezni. Ne feledjük el, hogy ennek érdekében az Akadémia át fogja világítani saját intézeteinek a működését is, amelyet természetesen mi is figyelembe fogunk venni a tárgyalások során. Hadd mondj am el ugyanakkor azt is, hogy a kormány sosem árult zsákbamacskát a tudományos kutatási rendszer átalakításának szükségességével kapcsolatban. A kezdetektől egyértelművé tettük, hogy Magyarország versenyképessége érdekében szükségesnek látjuk a párhuzamoss ágok és a hiányterületek számbavételét, az erőforrások harmonikus és megfelelő elosztását. A kormány célja a lehető leghatékonyabb, átfedésektől mentes, az erőforrásokat koncentráló, hatékony struktúra létrehozása. E céllal minden bizonnyal az Akadémia vez etősége és ön is egyetért. Szintén meg kell jegyeznem, hogy 2010 előtt a baloldaliliberális kormányok úgynevezett reformokat próbáltak elindítani; igaz, az ő elképzeléseik, az ön választási szövetségeseinek elképzelései a tudományos intézeti hálózat kivér eztetésén és privatizációján alapultak. Egy idézetet hadd mondjak, amely Kóka János szájából hangzott el annak idején: „Az MTAnak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni” - mondta ezt Kóka Já nos annak idején. (Arató Gergely: De utána bocsánatot is kért! Te mikor fogsz bocsánatot kérni? - Zaj. - Az elnök csenget.) Mi viszont tárgyalunk. Szerencsések vagyunk, hogy önök más liberális tervekkel együtt ezeket nem akarják megvalósítani, és nem hozzá k ide a parlament falai közé. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a tudományos szféra sok tekintetben az állami rendszerektől eltérően működik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Két gondolatot az onban engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az adófizetőknek el kell számolni a pénzzel. A másik pedig az, hogy ha a tudomány szabadságát egyetlen szervezeti forma kizárólagosságához kötjük, egyetlen formához ragaszkodunk, azzal jelentünk ig azi kockázatot a tudományra magára. Tehát ezért történik az átalakítás, ezért történik a
