Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 24. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1168 Az egyik ilyen súlyos tünet, amelyről képviselőtársam előttem szólt, az, hogy a magyar hallgatókat nem engedik a felsőoktatási intézmén yekbe. 2010 óta több mint 90 ezer hallgató esett ki a felsőoktatásból, akiknek ott lenne a helyük. Ők nem a magyar felsőoktatási intézményekben tanulnak, hanem zömében vagy el sem jutnak odáig, hanem külföldön keresik a boldogulásukat. Az önfenntartó felső oktatás meghirdetésével, attól félünk, hogy még többen fognak kiesni. Nem azzal kellene a felsőoktatás minőségét javítani, hogy a politika az arra érdemteleneket kizárja a felsőoktatásból! Másik súlyos tünet, amelyre Navracsics Tibor úr felhívta a figyelme t, az pedig a lemorzsolódás. Az Oktatási Hivatal, isten ments, hogy bezárják, de most már azt mondta, hogy több mint 80 ezer olyan gyermek van Magyarországon, akiket nemhogy szakmai, általános iskolai végzettség nélkül takarítottak ki a közoktatásból. Hogy fogják ezek a gyerekek egyáltalán teljesíteni azokat a polgári kötelezettségeiket, amiket önök, jobboldali politikusok mindig a szemére vetnek a magyaroknak? Vegyék észre azt, hogy nem tudnak adót fizetni, nem tudnak munkavállalók lenni azok, nem tudnak n yugdíj- és egészségügyi járulékot fizetni azok a gyerekek, akik nem kapják meg az oktatáshoz való alapvető hozzáférési jogot, amely alapvetően alkotmányos jog is! Szeretném folytatni azzal, hogy éppen ezért a Párbeszéd és az MSZP szövetsége benyújtotta az oktatási minimumról szóló határozati javaslatot a parlamentbe, amelyet a civilekkel együtt több parlamenti párt és országgyűlési képviselő, parlamenten kívüli párt is aláírt, amely alapot ad arra Magyarországon, ha az Országgyűlés ezt megtárgyalja, és önök ezt elfogadják, hogy abból a sanyarú és nagyon szomorú helyzetből, amelybe a magyar társadalmat és a magyar oktatást sodorták, rendes, apró lépések politikájával kilábalhassunk. Fontolják meg, mert ez az ország sokkal többre képes, mint amit önök kihoznak jelenleg belőle! Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) (12.00) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rétvári államtitkár úr reflektál. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Egy dologban biztosak lehetünk az ön felszólalásának az elejét figyelve, hogy óriási fogalmi zűrzavar van az ön fejében, tisztelt képviselő asszony. Az ön számára a nemzetállam egyenlő azzal, hogy háború, tehát ön szerint a békéért úgy kell küzdeni, hogy felszámoljuk a nemzetállamokat világszerte. (Kunhalmi Ágnes: Önnek van fogalmi zűrzavara!) Ez egy kiváló beszéd volt, ezt a Kominternnek vagy bármilyen nemzetközi kommunista szervezetnek az 50es, 60as, 70es évekbeli konferenciáján is elmondhatta volna; ez a kommunista internacionalizmus, amit ön itt most talpig vörösben előadott nekünk. Pontosan ez volt az, amivel a Varsói Szerződés idejében, a KGSTidőben a nemzetállamokat próbálták leépíten i, azt mondták, hogy a hazaszeretet, hogy a hit üldözendő, és csak a kommunista internacionalizmus fontos, mert elsősorban kommunisták vagyunk és nemzetköziek, és másodsorban van egy lakóhelyünk, hogy valaki éppen Magyarországról érkezett, valaki éppen Len gyelországból, más Bulgáriából, de ez a közös kommunista eszme az, ami mindenkit összetart. Nem gondoltuk volna, hogy pont október 23. után egy nappal kapunk egy újabb ideológiai képzést. Bár láttunk már csodát, hogy a világgyilkos eszmének, a marxizmus me galkotójának most állítanak szobrot, hónapokkal ezelőtt, és még JeanClaude Juncker is elmegy oda a tiszteletét tenni, azon is meglepődtünk, de hogy képviselő asszony is újra romantikázott egy kicsit a kommunista internacionalizmus ideológiai eszmekörében, ez még inkább meglepő volt. Azt pedig visszautasítom, hogy ön az ’56os forradalmárokat lenacionalistázza vagy bármilyen más negatív jelzővel illesse. Egy nagyon dicsőséges időszaka volt ez - pár napja volt - a magyar történelemnek, és tisztelet és megbec sülés illeti azokat a bátor ifjakat és idősebbeket, akik Magyarországért akár a saját életüket is feláldozták volna.
