Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 24. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1161 Köszönöm szépen. Kérek mindenkit, hogy házszabály időkeretre vonatkozó részét is tartsa be. Most pedig Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon! (11.30) DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Kösz önöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Október 23a másnapján ülünk itt a parlamentben, és azt hiszem, az lenne méltó a 62 évvel ezelőtti forradalmárokhoz, a 62 évvel ezelőtti szabadságharcosokhoz, ha mi is itt a parlamentben na gyobb tisztelettel beszélnénk egymással. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Itt vagyunk a parlamentben, a nemzeti szuverenitás letéteményesében. Volt ennek az országnak kirakatparlamentje 62 évvel ezelőtt is, amikor csak a párt nevezte ki azokat az embereke t, akik itt egy színházat adtak elő ebben az ülésteremben. De akik 62 évvel ezelőtt fegyvert fogtak, azok a magyar szabadságot és a magyar függetlenséget akarták elérni. Azt akarták elérni, hogy ebben a parlamentben ne külföldi országok fővárosaiból irányí tott képviselők üljenek, hogy ne csak a párt utasítását kövessék, hanem a nemzeti szuverenitás, a nemzeti függetlenség letéteményesei legyünk. Ez egy nagyon nagy felelősség, tisztelt képviselőtársaim. Ők nem nagy, gazdag, befolyásos emberek voltak, ők nem egyetemi katedrákról érkeztek adott esetben, bár voltak olyanok is, vagy nem valamilyen társadalmi vezető tisztségből. Hétköznapi emberek voltak, akik szerették volna, ha ők szabadon tudnak élni, az ország pedig függetlenként tud tevékenykedni. Nekünk 62 é vvel ezelőtt, a rendszerváltás óta pedig 28 éve megvan a lehetőségünk arra, hogy itt a parlamentben valóban a nemzeti érdeket képviseljük (Szilágyi György közbeszól.) , a nemzetet szolgáljuk. És amikor képviselőtársaim, államtitkártársaim itt a nemzeti függ etlenségről, ezáltal a hazaszeretetről, a szuverenitásról beszélnek, olyan gunyoros bekiabálásokat hallhatunk az ellenzéki oldalról, mint ami itt az elmúlt percekben történt, azt hiszem, egyáltalán nem méltó ahhoz, ahogy a forradalom és szabadságharc évfor dulóját ünnepeltük a tegnapi napon. (Dr. VargaDamm Andrea folyamatosan közbeszól.) Nekünk itt igenis, ahogy képviselőtársam is fogalmazott, a szuverenitás letéteményeseinek kell lennü nk. Minden esetben a magyar emberek érdekeit kell nézzük. Magyarország történelme sohasem akkor volt igazi sikertörténet, amikor valamilyen birodalmi központból irányították. Bár különböző birodalmak különböző központjai törekedtek arra, hogy Magyarország sorsát befolyásolják, de amikor mi a szuverenitásunkat nagyobb mértékben vissza tudtuk szerezni, amikor a függetlenségünk nagyobb léptékű volt, akár ebben a teremben is, ebben a parlamenti ülésteremben is szélesebb körben tudtak az itteni képviselők dönten i, Magyarország sorsa akkor fordult inkább pozitívra. Úgyhogy nem tanácsolom és nem javaslom senkinek, hogy Magyarország pozícióját egyáltalán abban a gondolatrendszerben, abban a koordinátarendszerben szemléljék, azon paradigma szerint szemléljék, hogy m elyik hatalmi központhoz vagyunk közel és melyiktől vagyunk távol; mert ez mindig csak okozat. Az eredeti célunk, a valódi ok az, hogy mi a magyar nemzeti érdek. És ehhez képest majd másodlagos, hogy melyik ügyben leszünk valakihez közel, másik ügyben pedi g máshoz lesz közel az álláspontunk, és ugyanígy a távolságaink is változnak. Birodalmakkal, a birodalmi politikák kiszolgálásával, azt hiszem, október 23a után egy nappal nem kell magyaráznom, miért nem járt jól soha Magyarország. És természetesen más mó don, szerencsére jóval békésebb eszközökkel, de ilyesfajta kísérletek mindig voltak, és mindig is lesznek. Vannak országok, amelyek hozzászoktak ahhoz, hogy gyarmatbirodalmuk volt generációkon keresztül. A saját jólétük egy részét nem a saját munkájuk alap ozta meg, hanem az a többlet, amit a gyarmatokról hoztak be, akár olcsó ásványkincsben, akár olcsó munkaerőben. De ez nem az ő teljesítményük volt, mégis erre alapozták a jövőjüket. Ma nem ilyen módon történik ez, hanem egy bürokrácia, egy óriási bürokrati kus vízfej kiépítésével, de az elv ugyanaz, hogyan tudják az életszínvonalukat úgy fönntartani, hogy ez mások munkájára alapozódjon, nem csak az övékére. Lehetett ez a gyarmati időszakban a
