Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 18. csütörtök - 32. szám - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2017. évi egységes költségvetésének végre-hajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1130 Amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, vajon nem úgy kellenee feltenni a kérdést, hogy ez az irgalmatlan összeg vajon szolgáljae azt a célt, amelyet papíron a törvényben, akár az Alaptörvényben és egyáltal án a szakma alapszabályai szerint kellene hogy szolgáljon, az objektív, hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást? Vajon nem fordítva kellenee megtenni? Hogyha ilyen színvonalon működik a magyar közmédia, hogyha van egy hatóság, amely szerint itt minden ren dben van, és ehhez még további emeléseket biztosít, mert már GDPben mérhető az az összeg, amit fölemészt az egyébként a nézettség tekintetében semmilyen szinten nem indokolt csatornák összessége, akkor vajon helyesen járunke el, ha itt csak számokról bes zélünk, és azt mondjuk, hogy minden rendben van, mert auditálva lett, könyvvizsgálók megnézték, és a fölhasználás teljesen rendben? Nyilvánvalóan nem. Vagy akkor legyenek annyira bátrak, hogy mondjuk meg, hogy igen, vagy mondják azt, hogy igen, nekünk erre van igényünk, mi ezt a világot képzeltük, ez szolgálja a társadalom agymosását. Mert legyünk őszinték: önök végig tudnak nézni egy híradót? Értem, hogy nem önökről lesznek karaktergyilkos néhány perces beszámolók benne, de őszintén, önkritikával nézve: vé gig tudnak nézni egy híradót? Végig tudják nézni a bármilyen sporteseményekkor a sportcsatornákon bejátszott egy perceket? Azok önök szerint megfelelnek a valóságnak? Nem akarom elhinni, hogy felnőtt, felelős emberek így járnak el. Hagyjuk a politikai rész ét a történetnek, persze hogy az a jó, ha politikailag rólunk kellemes hírek jelennek meg. De önök kitennék annak a gyermekeiket, unokáikat, nagyszüleiket, hogy kizárólag ebből az agymosodából szerezzék az információkat a valóságról, amely valóság köszönőv iszonyban sincs a mindennapokkal? Ez egy virtuális valóság, amely ezen sajtóorgánumok összességében az emberek szeme elé tárul. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezt kellene egyszer őszintén végiggondolni. S itt nem arról van szó, nem azt vitatja senki, hogy milyen a kormány megjelenésének meg a kormány által kiadott információknak az aránya. Persze, hogy az a legtöbb, ez minden kormány alatt így volt. Nem ezt vitatja senki. Még csak azt sem vitatja senki, hogy m ondjuk, a kormányzó pártok által tartott sajtóesemények milyen arányban jelennek meg. A probléma ott van, hogy más nem jelenik meg. Hogy nem teljesül az az elemi feltétel, hogy ha van egy állítás vagy van egy politikai sajtóesemény, akkor annak mindig van egy másik oldala. Minden magára valamit adó országban, társadalomban, politikai rendszerben az a minimum, hogy két álláspont vagy adott esetben több álláspont megjelenik, ütközik, ő csak közvetít mint közmédia, csak a lehetőséget adja meg a tekintetben, ho gy az emberek hozzájussanak azokhoz az alapvető információkhoz, amelyek onnan származnak, hogy ők éltek a választójogukkal és a parlamentbe küldtek X pártot, X frakciót vagy X képviselőt. De ez az elemi feltétel, ez a nulladik lépés, amiről 2018ban az Eur ópai Unióban beszélni sem kellene, nálunk ez a nulladik feltétel nincs meg. A magyar közmédia lényegében úgy működik, hogy csak akkor és kizárólag akkor mehet be pártállástól függetlenül ellenzéki képviselő, amikor a ráadott vélt vagy valós mocskot kell ma gyarázni. S legyünk őszinték, bármelyik párt bármikor kerülhet abba a helyzetbe - ismerjük a politikában, egy hónap, egy év, két év is nagyon sok idő lehet , hogy ő van ellenzékben, és akkor a saját bőrén tapasztalja ugyanezt. (12.30) Nem arról van szó, hogy a kritikáknak vagy a véleményeknek nincs helye. Sőt! Pontosan annak lenne helye, csak nem olyan szinten, hogy az egyiknél az utolsó zárójeles megjegyzés is vezérhír, a másik politikai erő esetében pedig egy önökkel szemben elkészített szakmai program sem jelenhet meg még a kampányidőszakban sem, amikor egyébként a törvényes kötelezettségének kéne megfelelnie az adott sajtóorgánumnak. Ez a szörnyű. Tehát amikor én vitatkozom, amikor kritikát fogalmazok meg, akkor arról beszélek, ami tíz évvel ezelőtt el képzelhetetlen volt. Higgyék el, ezt őszintén mondom! Én voltam
