Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TILKI ATTILA (Fidesz): - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA (MSZP):
1052 teli, félig üres pohár , hogy tartalékolni kell a nehezebb időkre, hiszen jöhetnek még nehezebb idők, nem kéne most felélnünk a vagyonunkat, ah ogy a magyar ember mondja, nem fogjuk a családi ékszereket értékesíteni. Ez egy lehetséges felfogás, és azt mondjuk, hogy várunk, szépen élünk, ugyanúgy, mint ahogy eddig. Lehetséges egy olyan felfogás, hogy azt mondjuk, hogy itt van az idő, éljük meg, ami t meg akarunk élni, valósítsuk meg a vágyainkat és az álmainkat, és majd meglátjuk, hogy mi lesz akkor, ha megint jönnek a nehéz idők. Nos, az elmúlt esztendő mindenképpen, vagy azt mondom, az elmúlt néhány esztendő arról szólt a világban, hogy azok a kere skedelmi partnerek, akik kiemelten fontosak Magyarország számára, az átlagosnál jobb gazdasági növekedést tudtak felmutatni. Az energiaárak az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjén találhatók a világban, és nyilván egy olyan ország számára, amelyik jele ntősen függ ettől, ez egy nagyonnagyon fontos dolog. Béke van a világban. Ez is fontos, mert ne felejtsük el, a délszláv válság jelentősen vetette vissza a térség gazdasági folyamatait, és mindeközben rendkívül olcsó módon juthatunk pénzhez. Most nem is a banki pénzekre gondolok, hanem elsősorban az uniós pénzekre. Az a kérdés tehát, hogy amikor ez a helyzet előáll, és összeül a család, és ezt most tényleg nem pejoratívan mondom, a miniszterelnök és a kormány, akkor milyen döntést hoz: megpróbále egy mode rn Magyarországot fejleszteni, egy olyan Magyarországot, amelyik akkor is versenyképes lesz, amikor ezek a mutatók nem lesznek ilyen fényesek? Ma Mesterházy Attila szerintem elmondta, hogy nyilván az országnak semmiképpen sem kívánja, de önöknek egyszer az t kívánnánk, hogy próbálják meg elmagyarázni ugyanezeket a dolgokat akkor, amikor a világban sehol nem lehet magyar terméket eladni, amikor egyébként nem lehet szabad pénzhez jutni, amikor olyan típusú válság van, hogy bedőlnek mindazok a finanszírozási cs atornák, amik addig működtek. (13.40) Önök ebben a néhány esztendőben, ebben az áldott állapotban nem modern Magyarországot építettek, nem azzal foglalkoztak, hogy mitől lesz Magyarország innovatív, hogy abból a magyar tudásból, amelyre oly büszkék vagyu nk, hogyan lesz például informatikai tudás, hogyan lesz ebből olyan iparág, amelyik túléli ezt a századot. Nem, önök Magyarországból összeszerelő üzemet csináltak, és még büszkék is vagyunk rá - most ebben többes számot használtam szándékosan, hogy ne érts enek félre , mert a szakszervezeti jogokat csökkentettük, mert egyébként a vállalkozási nyereségadót a kiemelt multiknak levittük 10 százalék alá, tehát egy igazi kincsesbánya vagyunk ezeknek a cégeknek, és valójában nem Szilíciumvölgy jött ide Magyarors zágra, hanem összeszerelő üzem, ahol mechanikus munkát kell végezni embereknek, olyan munkát, ami lehet, hogy 2030 esztendő múlva, tehát azt mondom, még a mi életünkben, de a gyerekeink életébenmindenképpen belátható, nem emberi kéz által végzett munka le sz, hanem sokkal inkább robotok által végzett munka. Ez szerintem egy nagyon komoly és súlyos történelmi felelősség lesz. Tehát amikor majd egyszer vissza fogunk tekinteni erre a korszakra - mert ezt nevezzük most már egy korszaknak, hiszen ha most ezt a c iklust végig fogják csinálni, azért 12 tiszta év lesz , azt gondolom, akkor a történelem el fogja dönteni, hogy ez növekvő pályára rakta Magyarországot, új országot épített, vagy pedig sokkal inkább arról szól a dolog, hogy mivel jövőt nem tudtak álmodni maguknak, ezért kénytelenek voltak múltat hazudni, és visszafelé mennek a történelemben, visszafelé mennek minden egyes kérdésben, ami egyébként gazdaságpolitika vagy főleg társadalompolitika. A második felfogásbeli dolgot szeretném elmondani, erről beszél t szintén Mesterházy Attila. Bármit mondanak, mégiscsak az a tény, minden azt mutatja, hogy aki felül van, az gyarapszik, aki pedig alul van, az nem gyarapszik, az lemarad, az esélye sem teremtődik meg annak, hogy ő reprodukálja saját magát. Tehát ma olyan típusú élethelyzetek vannak Magyarországon, hogy az alacsony jövedelmi kategóriában lévő emberek tervezési esélye nem egykét éves, hanem néhány napos vagy néhány hónapos.
