Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): - ELNÖK: - GRÉCZY ZSOLT (DK): - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
1046 Kárpát képviselőtársamnak mondom, hogy merthogy elmentek külföldre, és külföldön dolgoznak, és merthogy ezt beszámítjuk, akkor ugyan, kérem tisztelettel, ne mondjunk olyanokat, hogy nőtt az elmúlt évben a kivándorlók száma, mert csökkent. (Gréczy Zsolt: Ne, képviselő úr, ne!) És ha ez a szám így van, akkor ez az igazság. (Közbeszólások az MSZP és a DK soraiból.) Lehet persze mondani, hogy Londonban hány százezer ember él. (13.10) Aztán amikor számba kell őket venni, akkor kiderül, hogy az ellenzék által állított számoknak a fele, ha igaz. Következésképpen azt gondolom, hogy ezek nem jó fogódzók. Elhangzott egy olyan ellenzéki felszólalás Mellár Tamás képviselő úr részéről, ami, azt gondolom, azt az irányt követte, amely ellenzéki szempontból - nem tanácsot szeretnék adni a világért sem - egy fogható ügy, a jövő. Az a jövő, arról beszélni, ha már van egy jó teljesítmény a kormány részéről, és ezt nagyon nehéz vitatni, ha van egy olyan teljesítmény, amit szám szerűleg alá lehet támasztani, akkor érdemes arról beszélni, amiről Mellár Tamás is beszélt, hogy mik a jövő lehetőségei. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tisztában vagyunk itt kormányoldalon is azzal, hogy a válságot követően egyfajta olyan vá ltozás következett be a világgazdaságban, amely pénzbőséggel is jellemezhető, és amelynek mi tudatában vagyunk, hogy ez véges. Mindannyian tudjuk, hogy számolni és számítani úgy kell, hogy ezek a lehetőségek előbb vagy utóbb beszűkülnek. Reményeim szerint nem összeomlanak, csak beszűkülnek; de azzal is számolni kell. Meggyőződésem szerint az egyik legnagyobb erénye a számokon kívül a 2017es költségvetésnek, hogy nem lett választási költségvetés. Annyit hallottuk előtte, hogy most pediglen olyan választási költségvetés következik, amikor megindul a pazarlás, elindul a pénzszórás. Ebből nem lett semmi. De azért megint csak azt kell mondanom, hogy könnyebb helyzetben voltunk sokkal, mint az ellenzék annak idején. Könnyebb helyzetben voltunk, mert egy olyan tám ogatás és magabiztosság mellett lehetett költségvetést elfogadni, amely előrevetítette, hogy jogosultak vagyunk arra, hogy a jövővel is számoljunk - és ez fontos volt. Meggyőződésem szerint ez a zárszámadás most éppen ezt tükrözi. Hibátlane ez a zárszámad ás, és valóban csak arról akarunk beszélni, hogy hibátlan zárszámadást, hibátlan költségvetést vitatunk? Én azt gondolom, hogy nem, nem is állítunk ilyet. Államtitkár úr maga is világosan utalt erre. Igen, nyilvánvalóan mindig újabb és újabb kihívások vann ak, és ezekre a kihívásokra válaszolni kell. Akkor, amikor az ellenzék kiemel egyegy ágazatot vagy alágazatot a gazdaságon és a nemzetgazdaságon belül, akkor ezt jószerivel helyesen teszi, ha ez mértéktartó és valóban jövőbe mutató. Az adott szituációban, én tudom, a két érzékeny pont, amire szokás folyamatosan - és alappal szokás gyakran - hivatkozni, ez az oktatás- és az egészségügy. De azért joggal mondhatjuk, az egészségügyben jelentősen nőtt a pénzügyi támogatási rész, ugyanakkor van egy nagyon fontos fogódzó, amit szeretnénk, ha a kormány a jövőben is figyelembe venne: akkor érdemes még nagyobb összeggel vagy jelentős összegekkel az egészségügyön belül megjelenni, ha a szerkezeti változtatások is megtörténnek. Ahova a pénz csak beömlik, de ahol nincs világos és egyértelmű szerkezeti helyzet, ott egyértelmű, hogy ez a pénz el is fog menni, ott a pénz nem hasznosul. Következésképpen, ha a kormány felelős politikát folytat, akkor nyilvánvalóan a szerkezeti változtatásokhoz igazodva kell mindkét területen megadnia azokat a lehetőségeket, amelyeket szándékozik megadni. Van egy másik terület, ami miatt tulajdonképpen szót kértem. Ez az agrár- és vidékfejlesztés ügye. Amikor fölmerült, hogy több mint 1000 milliárd forint kerül megyei jogú városok fejlesztésére , én ezt örömmel hallottam, és a magam részéről támogattam, de akkor azonnal fölvetettem, ma is azt mondom, ezzel párhuzamosan meg kell jelenjen az a program, ami a kistelepülések jövőjét garantálja és a kistelepülések lehetőségét biztosítja.
