Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 17. hétfő - 22. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
103 légi mentés nagyon fontos a sürgősségi betegellátásban, és bizony a teljes megye sürgősségi betegellátása Miskolcra hárul. Felvetődik a kérd és, hogy a miskolci önkormányzat miért hozta meg ezt a döntést, miért nem fejlesztik a repteret. A válasz egyszerű: azért, mert el akarják adni a repülőtér területét. Tehát úgy tűnik, hogy a miskolci Fidesz valamiért nem a modernizálásban érdekelt, nem a n agyberuházásokban érdekelt, hanem abban érdekelt, hogy üzleteljen, bizniszeljen egy darab földterülettel. Én azt gondolom, hogy a megye gazdasági életének egyik meghatározó területe a repülőtér, a repülőtér sorsa meghatározza a megye jövőjét, ezért ezt a r epteret meg kell menteni. A miskolci önkormányzattól azonban ez már jól láthatóan nem várható, ezért kormányzati beavatkozásra lenne szükség. Én tehát azt kérdezném a kormány itt meg nem jelent képviselőitől, hogy hajlandóke bármit is tenni a miskolci rep ülőtér megmentése érdekében, hiszen ha ez a reptér elveszik, akkor az megpecsételheti Borsod jövőjét. És azért beszéltem feltételes módban arról, hogy várnám a választ, mert itt most talán nem látható, de a kedves tévénézőknek azért érdemes leszögezni, hog y ebben a parlamenti ülésteremben egyetlenegy kormánypárti politikus nincs jelen, sem a Fidesz részéről, sem a kormány részéről, noha vannak olyan kormánytagok, akik ötmilliós fizetésért nem ülnek most éppen itt. Én azt gondolom, hogy ez szégyen a magyar d emokráciára nézve. Ha ezt egy átlag melós meg merné tenni bármelyik munkahelyen, akkor holnap már nem kellene bemennie dolgozni, mehetne leszámolni. Nagyjából ugyanezt érdemlik azok a képviselők, akik itt most nincsenek jelen, és ezzel semmibe nézik a vála sztókat. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bár megjegyezném, hogy mind a jegyző úr, aki most fönn ül, mind én kormánypárti vagyok. De természetesen a pártatlanság mellett igyekszem vezetni az ülést, és így is szeretnék a továb biakban is szerepelni. „Meddig még?” címmel ugyancsak a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. (19.50) Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr!Tisz telt Ház! Meg kell jegyeznem, hogy a levezető elnökön és a jegyző személyén kívül kormánypárti képviselő nem található a teremben. Ez annyiból nagyon kellemetlen, hogy a devizahitelkárosultak sorsát, a kilakoltatások részleteit illető kérdésekre nemhogy v álaszt nem kap az ellenzéki képviselő, de látszik, hogy szerény érdeklődés sem övezi a kormányoldal részéről ezt a témát. Ehhez képest a mai napon, amikor kiderült, hogy csütörtökön reggel 6ra kell egy kilakoltatási eseményre kimennünk, ellenzéki képvisel őknek hívásra, akkor az a faramuci ötletem támadt, hogy meghívom ide államtitkár urat, a nekem választ adó államtitkárt. Nagyon bízom abban, hogy telefonon, drótpostán vagy valamely alternatív megoldáson keresztül el fog engem érni addig államtitkár úr, ér deklődni fog a kilakoltatás címe, időpontja, körülményei tekintetében. Kati néni, akinél egyszer már jártunk, és akinél sikerült ezt az eseményt egyszer már megakadályozni vagy legalábbis későbbre halasztani, igenis várja azt a figyelmet, amely adófizetőké nt őt is megilletné és mindenkit megilletne Magyarországon. A helyzet az ugyanakkor, hogy ez a figyelem nem jön el. Ez a hölgy, akihez most megyünk, először az unokáját veszítette el gyógyíthatatlan súlyos betegségben. Az unoka elvesztését édesapja, tehát a hölgy fia nem volt képes feldolgozni, így sajnálatos módon önkezével vetett véget életének. Isten nyugosztalja! Elmondható, hogy a fiú hitelét örökölvén az idős hölgy lehetetlen, kezelhetetlen, feldolgozhatatlan helyzetbe került. Egy olyan hölgyről van s zó, aki most a mai napig is éjszakánként leltározni eljár egy áruházba, tehát úgy vélem, mindent megtesz azért, hogy a sorsa kezelhető legyen akkor is, ha ezt a nagyon nehéz terhet kell a vállán cipelnie.