Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1014 hogy nem helyes a mutatószám, túl magasat mondtam állítólag az Eurostat adatai alapján. Oké, vitassák, rendben! És képviselőtársam emlékeim szerint azt jegy ezte meg, hogy nem olyan magas az arány, mert „csak” 19 százalék az egyszemélyes közbeszerzések aránya. Csak! Ez hangzott el a magyar parlamentben, hogy „csak”. Én meg azt mondom, hogy ez botrányos folyamatokat takar. Olyan, a valódi versenyt kizáró folyam atokat, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Azt is el szeretném mondani, hogy az államadósság elleni küzdelemben én támogattam Magyarország Kormányát, de az sajnálatos módon egyértelmű kudarcot vallott, le kell szögeznünk ugyanis, hogy nem az állam adóssága csökkent tavaly vagy bármelyik előző évben, hanem szerény mértékben a már említett, nem túl jó mutatószámhoz, a GDPhez mért aránya. Értem én, hogy a piaci szereplők jó része ezt a megközelítést szokta alkalmazni, és én ezt el is fogadom. De arra szeretnék rávilágítani, hogy a GDPhez mért adósságráta minimális kozmetikai jellegű csökkenése nem feltétlen jelenti azt, hogy kinőhető az államadósság, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magyar nemzetgazdaságot sújtó, nagyjából évente ezermilliárdos puszta kamatteher bármilyen szinten és nagyságrendekkel csökkenthető lenne a következő években. Márpedig egy hasonló forrástömeg akár egy részének felszabadulása értelmetlenné tette volna a kormány tegnapi őrületét, ahol a lakáselőtakarékossággal kapcsol atos állami támogatást ledózerolta, leépítette, két nap alatt megszüntette. Azt látjuk, hogy itt ezen forrástömegek többszöröse mellett egy zárszámadásban úgy megy el a kormány, mintha ez kötelező rendszerelem lenne, hogy ezermilliárdos kamatteher sújt egy nemzetgazdaságot. Én pedig azt mondom, hogy lehet vitatkozni az államadósságmenedzselés mikéntjéről, lehet vitatkozni ennek hatékonyságáról, de a vitát nem lefolytatni történelmi bűn. Azt is el szeretném mondani, hogy az adózási kérdéseket nyilván a frak ciónkon belül ezzel kimondottan és nálam sokkal többet foglalkozó képviselőtársnőm fogja mélyebben boncolgatni, de nem tudok elmenni amellett, hogy társasági adó tekintetében 2017ben az előirányzottnál mintegy 110 milliárd forinttal kevesebb folyt be. Ez 15 százalékos lemaradást jelez. Ennek ugyanakkor nem található meg a javaslatban az érdemi indoklása, és az arra való utalás sem, hogy rendben van, hogy az EUn belül nálunk a legalacsonyabb a társasági adó kulcsa - 9 százalékról beszélünk , de ez mennyib en kedvez az itt működő nagyvállalatoknak. Mert hölgyeim és uraim, az a rendszer, hogy az itt működő nagyvállalatok a legalacsonyabb adókulccsal adózhatnak - tehát mármár adóparadicsomi kulccsal találkoznak Magyarországon , emellett rengeteg vissza nem t érítendő támogatást kapnak, munkahelyteremtési támogatást, infrastrukturális beruházásokra vonatkozó támogatást, el kell hogy mondjuk, hogy itt tulajdonképpen a multicégek simogatása folyik. És a velük kötött stratégiai szerződések nyilvános részeiben egye tlen szóval sem találunk utalást arra, hogy a magyar munkabérek legalább lassú felzárkóztatására kísérletet tenne Magyarország Kormánya. Ami most történik, az az, hogy elmagyarázzák nekünk, hogy a munkaerőhiány által sújtott ágazatokban a munkaerő kínálati oldalának hiánya miatt elképesztő bérnövekmény mutatkozik pár ágazatban, és ezt megpróbálják ráhúzni az egész nemzetgazdaságra, mintha ez a kormány jótéteménye vagy kiváló hozzáállása miatt következne be. A valóság sajnos sokkal sötétebb, és el kell hogy mondjam önöknek: a társasági adó kulcsa tekintetében - tavaly az össz társasági adó 625 milliárd forint volt, tehát igen tetemes összegről beszélhetünk - egyértelműen a neoliberális kormányzati gazdaságpolitika jelei mutatkoznak. Azért mondhatom ezt, mert a legnagyobb multicégek - idesoroljuk a MOLt, az Audit, a GEt, a Telekomot, a Borsodchemet, a Mercedest, a Hankookot - adóbefizetése a tőkeerejükhöz, nyereségükhöz mérten nagyonnagyon szerény, mindenféle nemzetközi összevetésben különösen szerénynek mon dható, és az Európában legkisebb társaságiadókulcs, vele szemben viszont a legnagyobb áfakulcs elképesztően torz adópolitikára utal. Még egyszer mondom, értelmezhetetlen az a multihálózatok simogatása, amit a kormány foganatosít. Szeretném leszögezni, hog y szükség van ezekre a multicégekre Magyarországon, szükség van a velük való együttműködésre. Ez nem vagyvagy kérdés, itt a magyar mikro, kis- és
