Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
944 akkor erre is gondoltam, hiszen nekik már hatodikos, nyolcadikos korukban is jelentős hátrányuk van a nyelvtudásban, nyilvánvaló módon őket fogja kiszorítani elsősorban ez az intézkedés a felsőoktatásból. Vannak más olyan intézkedé sek is, amelyek hasonlóképpen rajtuk fognak majd csattanni. Ilyen például az önök által folyamatosan lebegtetett középiskolai felvételi szűkítés, az, hogy korlátozni akarják a gimnáziumba járó diákok számát, mert miután tönkretették a szakképzést, a diákok nem akarnak ezekbe a lebutított szakiskolákba, szakmunkásképző intézményekbe menni, ezért aztán folyamatosan lebegtetik, folyamatosan szóba hozzák, hogy na, majd akkor jó adminisztratív módon, egy szigorú felvételi rendszerrel szorítják ki a középiskolákb ól azokat a diákokat, akik nehezebb sorból jönnek vagy kevésbé sikeresek az általános iskolában. De hogy mondjak egy kicsit távolabb eső példát is: az, amikor most önök végképp tönkreteszik a vidéki közkultúrát azzal, hogy az egyébként is szégyenletes kult urális közmunkásokat… - abban az értelemben szégyenletes, hogy valódi közalkalmazottak helyett alkalmaztak közmunkásokat, de most már őket is kirakják az utcára, ilyen módon végképp kezelhetetlenné válik a vidéki közkultúra. Ez is ezeken a diákokon, az ő f elkészülési lehetőségeiken fog csattanni. Tartok tőle, hogy államtitkár úr, mint ezt az elmúlt hónapban már megszoktam, ismét szerény személyemmel és a 2010 előtti kormányzással fog foglalkozni. Arra szeretném kérni, hogy ne tegye, mert természetesen értem , hogy ma is nehéz önöknek földolgozni azt, hogy voltak olyan évek, amikor nem önök korlátoztak vagy kormányoztak, de illene ezen túlesni már nyolc év után (Derültség és közbeszólások a kormánypárti sorokból. - Farkas Sándor: Freudi elszólás!), különösen a zért, mert lesz is még olyan időszak, amikor nem önök lesznek hatalmon. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem azért kapja egyikünk sem a fizetését, hogy a múlton merengjünk és a múltat értékeljük, hanem azért, hogy megoldásokat találjunk. Arra kérem államtitkár ura t, hogy ha válaszol, akkor arra válaszoljon, hogy mit terveznek önök annak érdekében, hogy Norbertnek és a többi kistelepülésen élő diáknak egyszerűbb legyen az élete és több esélyük legyen az oktatásban, az iskoláztatásban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szó rványos taps az ellenzéki padsorokból. - Németh Szilárd István: Egyszerűbb élet, Norbert!) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Államtitkár úr, öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Ha valakik valakit korlátozni akartak, akkor azok önök voltak, és leginkább a kistelepülési iskolák esetében a kist elepülésen élő diákok lehetőségeit korlátozták. Ön ezt két szóban foglalta össze 2006ban a finanszírozási reform bevezetésekor, azzal a két szóval, hogy „fájni fog”. De kifejtette bővebben is 2007. május 31én, hogy hogyan vélekedik a kistérségek, kistele pülések iskoláiról. Akkor azt mondta teljes mondatban: „Egy elaprózott oktatási rendszer nem finanszírozható, hosszú távon nem tartható fenn.” Ezt mondta ön, ezt üzente akkor. Sőt, még pikírt megjegyzéseket is tett, hogy ezek az iskolák, ezek a kisiskolák a kistelepüléseken, idézem önt: „az oktatás területén is az önálló kiskirályságoknak a rendszerét építik ki”. Ekkor önök így vélekedtek a kistelepülésekről és a kistelepülési iskolákról. És nemcsak így beszéltek, hanem így is cselekedtek, és összesen 381 f eladatellátási helynek, tehát iskolának vagy iskolai telephelynek az ajtajára tettek véglegesen lakatot, magyarul: ennyi helyen szüntették meg az oktatást, ennyi helyen nem férhettek hozzá a diákok ahhoz, hogy iskolába járjanak. (Arató Gergely: Megnyitottá tok volna?) Ez volt az, amikor önök voltak kormányon. Mellette természetesen leginkább a kistelepüléseket veszélyeztette anyagilag is, hogy önök a feladataikat növelték, az oktatás területén a finanszírozást csökkentették, ezáltal a hiány nőtt az önkormány zatoknál, és ebből a hiányból lett aztán vagy kötvénykibocsátással vagy hitelvétellel
