Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 2. hétfő - 16. szám - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek a magasházak építésének szabályozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL (LMP): - ELNÖK:
921 visszavonják. Ne legyenek Magyarországon ilyen toronyházak, ne lehessen lehetőség… Saját magukat mentsék meg attól a korrupciós lehetőségtől, hogy önöket különböző befektetők megpróbálják megkörnyékezni, hogy adják meg az engedélyt majd nemzetstratégiai szempontra hivatkozva! Államtitkár Úr! Higgye el, sokkal jobb az, ha önt például vagy akármelyik társát nem környéke zik meg ilyen befektetők. Ha ezt a törvényt visszavonják, akkor azonnal le tudnak vetni egy óriási terhet a vállukról, nem kell ezeket a befektetőket önöknek visszautasítani, nem kell elmondani, hogy önök nem korruptak, és nem tudják önöket megvesztegetni, hogy kiadjanak bizonyos engedélyeket. Kérem, hogy ezt a javaslatot vonják vissza. Higgye el, hogy mindenki számára ez lenne a legjobb! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, LMPképviselőcsoport. CSÁRDI ANTAL (LMP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, pontosan mondja el, hogy mikor és hol zajlott a társadalmi vitája ennek a törvényjavaslatnak. Mikor és hol zajlott az a társadalmi párbeszéd, amire alapozva önök felhatalmazást éreznek maguk mögött, hogy a nagyvárosokban, és értelemszerűen itt kiemelten Budapest szerepe jelenik meg, Budapesten toronyházak építését lehetővé tegyék? Arról beszélünk, hogy a Fővárosi Közgyűlés, amelynek én még egy fél évvel ezelőtt tagja voltam, évtizedeken keresztül küzdött az ellen, hogy ez megvalósulhasson. Aki egy egészen picit is, és én látom államtitkár úr, tudom, hogy válaszolni meg csak a vita végén fog, hogy ne tudj unk reagálni, de tisztelt államtitkár úr, ha kimegy, akkor is el kell mondjam, hogy arról beszélünk, hogy a magyar városok hagyományosan kialakult szövetébe nem illik bele sem Budapesten, sem Debrecenben, sem Miskolcon, és mondok konkrét példát is, Pécsett sem. Pécsett is óriási bukta volt a pécsi magasházprojekt, mert egyszerűen idegen attól a városrendezési gyakorlattól, hagyománytól, amit a magyar építészet egyébként több száz év alatt felmutatott. Tisztelt Ház! Azt gondolom, egy bűn, ami ebben a törvény ben le van írva, mert olyan építészethez, olyan épületek felépítéséhez járul hozzá, teszi ezeket lehetővé, amelyek világörökségileg védett látképeket tesznek tönkre, amelyek kivonnak minden ellenőrzési funkció alól épületengedélyezési folyamatokat - kiemel t beruházásnak nevezzük ezt a módot. Ha megnézzük a törvény megszületésének módját, egyértelműen kiderül, hogy egy útszéli, piactéri alkudozás végeredményét látjuk most a törvényjavaslat módosított szövegében. Azt látjuk, hogy egyszerűen elkezdődött egy al kudozás, hogy mi nem akarjuk, hogy 65 méternél magasabb épületek épüljenek, és aztán elkezdődött egy alkudozás, hogy jó, akkor legyen 90 méter, de cserébe nem kaptok kártérítést, és egyébként a MOL felé kikacsintva, ha kiemelt jelentőségű beruházássá nyilv ánítjuk, akkor azért megépülhet a 120 méteres bakancs is, ami a saját maga otrombaságában fogja tönkretenni Budapest látképét. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Fideszes Képviselők! Nem sütöm el a poént 92edszerre is, hogy mind a két fideszes képviselőnek szólok. De kérem, ne tegyék lehetővé, hogy ezzel a törvénnyel tönkretehessék azt a szeretett várost, ami hazánk fővárosa. Ne tegyék lehetővé, hogy azokat a szívünkhöz közel álló városokat tönkretegyük, mint Szeged, Kecskemét, Pécs ilyen törvényekkel! Ninc s szükség magas épületekre, ezekre a magas épületekre. Egyszerűen idegen hagyományainktól. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tordai Bence képviselő úrnak, Párbeszédképvisel őcsoport.
