Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 29. péntek - 15. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:
766 (9.20) Ha önök az önkormányzatiság megnyirbálásának tekintik azt, hogy az önkormányzatoknak nem lehet működési hiánya egy adott évben, és fejlesztési célokra csak felelős módon adósodhatnak el úgy, hogy az adósságukat később vissza tudják fizetni, akkor igen, jelentős változások valósultak meg. Meggyőződésem, hogy ez mi ndnyájunk érdeke. Ennek is köszönhető az, hogy az államadósságot tudtuk csökkenteni. Ennek is köszönhető az, hogy a hiányunk ma, az állam egészének a hiánya bőven 3 százalék alatt volt, míg részben az önkormányzati finanszírozási rendszernek és ennek köszö nhetően, az önkormányzati nagy mínuszoknak is köszönhetően korábban, mindnyájan tudjuk, kilenc évig túlzottdeficiteljárás alatt voltunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy több mint 1300 milliárd forintnyi adósságot vállalt át az önkormányzatoktól a központi költségvetés. Ez az adósság nem tűnt el. Ezt az adófizetők, mi mindnyájan kifizettük, csak nem a helyi önkormányzatoknak kellett ezt a forrást kigazdálkodni, hanem hál’ istennek, a gazdaság bővülésének és a szerkezeti átalakításoknak köszönhetően tudjuk t örleszteni ezeket az adósságokat úgy, hogy összességében a GDParányos adósságráta évről évre csökken. Ami a szolidaritási hozzájárulást illeti, engedjék meg, hogy megint azt mondjam, számomra furcsa az, hogy a baloldali pártok sokszor a szolidaritást kéri k számon a kormányzaton, és mellette egy olyan eszközt, amely nemzetközi összehasonlításban még mindig érdemi finanszírozási különbségeket enged az önkormányzati rendszeren belül, kritizálnak. Miről beszélek? Nézzük meg az OECD statisztikáit vagy más nemze tközi statisztikákat, ami a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségét mutatja! Azt látjuk, hogy a szolidaritási hozzájárulási adó bevezetése előtt ezek a különbségek Magyarországon az iparűzésiadóbevételeknek köszönhetően jóval nagyobbak voltak, mint Európa más országaiban. Éppen ezért egy olyan rendszer bevezetése mellett döntött a kormány és az Országgyűlés, amely a helyi önkormányzatok adóerőképességét figyelembe véve írt elő szolidaritási hozzájárulást, amely forrást a központi költségvetés nem von el, hanem ott hagy a helyi önkormányzati rendszerben. Ott hagy, és a kevésbé jó anyagi helyzetű önkormányzatok finanszírozását biztosítja. Miért? Mert az a filozófia, hogy közfeladatokat minden helyi önkormányzatnak el kell látni, óvoda, bölcsőde, szociális fe ladatok, igazgatási feladatok. No, de hát ez a rendszerátalakítás is azt eredményezte, hogy - ismétlem - az önkormányzati rendszer egészének a gazdálkodása stabil, a hátrányosabb vagy gyengébb anyagi helyzetű önkormányzatoknak a központi költségvetésből p luszforrást lehet biztosítani, és a másik oldalon a szolidaritási hozzájárulás rendszere nem eredményezi azt, hogy egyik évről a másikra a többlet iparűzési adót a központi költségvetés teljesen elvonja. Képviselő asszony, arra felhívom a figyelmét, hogy a szolidaritási hozzájárulási adó összege jelentős mértékben épp azért növekszik, mert az ország bővül, a gazdaság bővül, és a növekedésből értelemszerűen a helyi önkormányzatok iparűzésiadóbevétele is növekszik. Amikor Szabó Sándor képviselő úr azt mondja , hogy ha jobb az ország, akkor az önkormányzatok kapjanak több pénzt, képviselő úr, a 2019es számításaink szerint közel 60 milliárd forinttal növekszik a helyi önkormányzatok iparűzésiadóbevétele. Azt gondolom, a helyi önkormányzatoknak is érdeke az, ho gy a stabilitás megőrzése mellett egy olyan költségvetés kerüljön az Országgyűlés által elfogadásra, amely a gazdaság bővülését szolgálja, hiszen az helyi szinten is többletbevételeket fog eredményezni. Ami az önkormányzatok vonatkozásában a közfeladatok f inanszírozását - bölcsőde s a többi - érinti, először is, őszintén hadd mondjam, nagyon örülök annak, hogy vannak olyan régiók az országban, ahol meghaladja az átlagos termékenységi arány az országos arányt, amely örvendetesen növekszik. Sokszor elmondtuk, hogy a folyamatosan csökkenő tendenciát 2011 tájékán, ha jól emlékszem, sikerült megfordítani, és a termékenységi arány 1,2 százalék körüli, ha jól emlékszem, az alatti szintről, 1,2 alatti szintről másfeles szám fölé ment. A tendencia, azt gondolom, örve ndetes és pozitív.
