Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 28. csütörtök - 14. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
611 Kamara ezen anyagát, hogy mit is kellene csinálni. Engedjé k meg, hogy ebből olvassak fel részleteket. A szakmának az anyaga, amit a szakma készített. „A magyar emberek egészségének az ügyével, a magyar egészségüggyel és finanszírozásának ügyével, az egészségügyben dolgozók munkavállalói szegénységének felszámolás ával kapcsolatos több mint egy negyed évszázad óta rendezetlen morális adósságokról és erkölcsi kötelességekről. Preambulum. Az egészség ügye és az egészségügy ügye alapvetően és elsődlegesen erkölcsi kérdés. A társadalom minden egyes polgárát szó szerint életbevágóan érinti, ugyanis nincs olyan ember, aki élete folyamán valamikor ne szorulna rá az egészségügy ellátásaira. Az egészség ügye azonban önmagában az egészségügyön belül vagy az egészségügy révén nem oldható meg. Hosszan sorolhatnánk a magyar ember ek közismerten rossz egészségi állapotának mutatóit, a magyar egészségügy katasztrofális állapotát bemutató statisztikákat és a benne dolgozó orvosok és szakemberek súlyos és kilátástalan egzisztenciális helyzetét, az egyre fokozódó orvos- és szakdolgozóhi ányt, az orvosok és szakdolgozók tömeges elvándorlását, pályaelhagyását és a magyar egészségügyet még el nem hagyó orvosok és szakdolgozók krónikus, tömeges munkavállalói szegénységét és az egészségügyi rendszer hálapénzfüggőségét bemutató adatokat. Ezt az onban nem tesszük, ezek a tények mára közismertek. A magyar társadalomban élő emberek egészségével, megbetegedéseivel, elkerülhető korai halálozásával, és a társadalmi egészségbiztosítás keretében megvalósítandó egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos társad almi célokat és ezen a szinten elvégzendő teendőket kell elsőként tisztázni ahhoz, hogy érdemben változtatni lehessen a kialakult helyzeten. Ez a tisztázás nyitja meg a cselekvési teret a szakpolitika és a szakmailag megalapozott, itt nem részletezendő - e gyéb - szakpolitikák előtt. Az elmúlt több mint egynegyed évszázad számos úgynevezett reformjának, rendszerátalakítási kísérletének következményei mára világosan mutatják, hogy az a valami, ami a szó szakmai értelemben vett egészségpolitika helyett történt , például kórházügypolitika, betegségügyi politika és hangos politikai botrányokkal kísért matatások az egészségügyi intézmények környékén, a lehető legenyhébben fogalmazva is sehonnan sehova sem vezettek. Ennek ma már jól láthatóak a súlyos - emberi élet ekben, elkerülhető korai halálozásban és elkerülhető megbetegedésekben és szenvedésben mérhető - következményei. Megengedhetetlenül nagyok az egészségi állapot és az indokolatlan korai halálozás elkerülhető egyenlőtlenségei. Például az érettségizett férfia k várható élettartama 76 év, nem érettségizetteké 66 év. A legszegényebb kistérségekben 13,5 évvel élnek rövidebb ideig a férfiak, a leggazdagabbhoz képest. A magyar férfiak csak 1,4 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak ma, mint 50 évvel ezelőtt. Az el kerülhető (megelőzhető, kezelhető) halálozásnál különösen rossz a helyzet: kiugróan magasabb a halálozás azokban a halálokokban, amelyekre jelentős hatást gyakorol az egészségügy működése. Az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés a teljes népesség re vetítve úgy tudott javulni, hogy közben még mélyebbé váltak az egyenlőtlenségek. Míg 1992ben a GDP 6 százalékát, addig 2015ben a GDP 4,7 százalékát költi a kormányzat az egészségügyre. Megállapítható, hogy a magyar egészségügyből történt forráskivonás és a tényleges egészségpolitika nélkül eltelt több mint egynegyed évszázad reformoknak nevezett, elhibázott egészségügyi átalakítgatási kísérletei katasztrofális következményekkel jártak és emberi életekben mérhetők. A magyar lakosság életének várható átl agos hossza akár 68 évvel is rövidebb, ennyivel hamarabb halunk meg, mint más Európai Uniós országok polgárai. Ebből viszont akár 46 évvel többet tölthetünk betegségben, mint más EUországok polgárai. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy azért halunk meg 68 évvel hamarabb, és a rövidebb életünkből azért töltünk sok évvel többet betegségben, mert Magyarországra születtünk. A várható élettartam néhány éves különbségeit és az ezzel kapcsolatos probléma valós méretét általában nem érzékeljük teljes súlyosságáb an.
