Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 26. kedd - 12. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
293 A vízi közművek esetében a vízi közművek szolgáltatásának, működtetésének egyik leg fontosabb célja az volt Magyarországon, hogy reális és az állampolgárok által kifizethető közműdíjak jöjjenek létre, és minden olyan vadhajtást lenyesünk a víziközműüzemeltetésből, ami extraprofitot eredményez és kiviszi az országból ezt a profitot. Ezt s ikeresen megoldottuk, és biztosítani is fogjuk azt, hogy az önkormányzatok tovább tudják működtetni ezt az ágazatot is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Nap irend előtti felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Oktatásból elégtelen” címmel. Megadom a szót, öt perc időkeretben. ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam különöse n tisztelt, kiváló történész, Salamon Konrád jó pár évvel ezelőtt egy cikkében így fogalmazott: „A magyar iskolarendszer összeomlott, tisztelet az elszigetelt kivételeknek és a lehetetlen körülmények között is helytállni akaró pedagógusoknak. Összeomlott, mert az iskolákat jelentős részben műveletlen és neveletlen fiatalok tömegei fejezik be vagy hagyják el, akik nem alkalmasak a munkavállalásra, és nem hajlandók a társadalmi együttélés legelemibb szabályainak betartására sem.” Kétségkívül igen komor helyze tjelentést takarnak a roppant lesújtó sorok, ami nem hiszem, hogy javult volna az oktatásügyhöz kapcsolódó, közelmúltbéli felmérések tükrében. Nem akarom öncélúan a „bezzeg a finn oktatási rendszerben” című mantrát hajtogatni, hiszen külön megnézném, hogy mit kezdene, mondjuk, akkor a finn oktatási rendszer, ha hirtelenjében több százezer halmozottan hátrányos helyzetű diákot kellene fejleszteniük, differenciáltan oktatniuk vagy éppen integrálni, sőt sokszor a legelemibb szinten szocializálniuk. Azt azonban hozzátenném, hogy volt olyan időszak, amikor Finnország is koldusszegény állam volt, hiszen az 1867es nagy éhínség idején például a társadalom 15 százaléka elpusztult, és a XX. század közepén is legalább annyian dolgoztak a nem túl jövedelmező agrárszekt orban, mint Magyarországon. Tehát azért annak van alapja, hogy talán az oktatásra mint a legfőbb humántőkeképző rendszerre költött források voltak azok, amelyek felemelték az országuk gazdaságát és társadalmát. Tehát nem azért lett jó a finn oktatás, mert volt egy gazdag, erős állam, hanem azért lett gazdag a finn állam, mert jó volt az oktatás, sokat költöttek rá, és bizony igaz ez még jó néhány másik országra is. Azt azonban, hogy ezt mennyire nem ismeri föl a fideszes kormányzat, még a költségvetési vit a során tárgyalni fogjuk. De térjünk vissza az adatokhoz! Említhetem az unalomig citált 2015ös PISAfelmérés döbbenetesen rossz eredményeit, amelyek szerint 15 éves fiataljaink negyede gyakorlatilag funkcionális analfabéta, tehát alkalmatlan a XXI. század i követelmények szerinti munkavégzésre. Ennyi árokparti munkavállalóra márpedig nem lesz szüksége a gazdaságnak. És hivatkozhatnék az országos kompetenciamérésekre is, amelyek tanúsága szerint a 10. osztályos szakközépiskolai fiatalok eredményei rosszabbak , mint a 6. évfolyamos gyerekeké. Adódik a kérdés, hogy ilyen tudásszinttel miként lehet a tanult szakma mesterévé válni és felkészülni az élethosszig tartó tanulás kihívásaira. Nyilván sehogy, tisztelt államtitkár úr. A fejlett társadalmakban az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének legfőbb eszköze, nálunk viszont mindezt keresztbe vágja a hihetetlenül extrém szelektivitás. De nincs megnyugtató válasz arra nézve sem, hogy mi lesz az egyre növekvő számú, fiatalkorú iskolaelhagyóval, akik úgy l épnek ki az iskola világából, hogy nem szereztek szakmát, és sokszor a nevüket sem tudják helyesen leírni, akiknek az aránya országosan 12,5, az északkeletmagyarországi régióban viszont már 20 százalék feletti.
