Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 25. hétfő - 11. szám - Kunhalmi Ágnes (MSZP) - a pénzügyminiszterhez - „A választások véget értek, a kilakoltatási moratórium lejárt: ismét utcára tehetőek a családok? Miért nincs pénz a lakhatási válság megelőzésére?” címmel - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
230 De mondhatnám a CSOKot is, merthogy biztosan ezzel fognak minket bombázni. Sajnos ez sem segít, és a továbbtanuló, az otthonteremtés előtt álló fiatalok lakhatását sem segítik sem a lakásbérleti árak csökkentésével vagy leszorításával, de kollégiumi férőhelyeket sem hoznak létre . Az meg aztán tényleg felháborító, hogy Bajkai István, aki ezzel az egész szánalmas és felháborító ötlettel előállt, hogy a hajléktalanságot tiltsuk be az alkotmányunkban, azt mondta, hogy menjen el közmunkásnak mindenki, és majd tudja fizetni a saját bér leti díját és egyéb rezsijeit. Azt javaslom Bajkai úrnak, álljon már be egy hónapra közmunkásnak, és fizesse ki, próbálja ki, hogy ki bírjae fizetni a gyógyszereit, a lakhatását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és egyebeke t. Kérdezem tisztelt államtitkár urat, miért nem tesznek valamit azért, hogy ma tízezrek normális lakhatáshoz jussanak Magyarországon. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK: Ismét Tállai államtitkár úr fog válaszolni, parancsoljon! TÁLLAI A NDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Interpellációját elolvasva, amit nem tudott itt végigmondani, 15 kérdést fogalmazott meg benne. (Közbeszólások az ellenzéki pá rtok padsoraiból.) Nyilvánvalóan számomra ez azt jelenti, hogy ön valójában nem kér ezekre választ, hiszen 4 percben nagyon nehéz lenne 15 fontos társadalmi kérdésre, szociális kérdésre válaszolni. Ami pedig az interpellációját illeti, ha megengedi, politi kailag úgy értelmezném, hogy a saját kormányzati politikájuk elé tartott tükröt, amelynek az eredményét most a Fideszkormányon kéri számon, és ebben annak a társadalmi problémának a megszüntetését, a felszámolását, amit önök okoztak. Mit is okoztak önök a társadalomnak? 2002ben a devizahitelek aránya Magyarországon még összesen 15 százalék volt, ami 2007re, 5 éves kormányzásukat követően már 60 százalékra emelkedett, ez már 4300 milliárdot jelentett. 2008ra már a lakossági hitelek 70 százaléka volt devi zahitelben. (14.50) Több mint egymillió szerződés köttetett meg, több mint kétmillió magyar embert érintett a devizahitelezés problémája. Önök ugyanis azt csináltak, hogy a forinthitelezés kamatát fölemelték, hogy az embereket a devizahitelek irányába te reljék. Ezt éveken keresztül tették, mert ez valakiknek nagyon jót tett. S 2008ra, mire jött a válság, 2009re és 2010re, mire jött a kormányváltás, mi maradt az országban? Az maradt, hogy az önök által, a devizahitelezés által okozott társadalmi válságo t, társadalmi feszültséget a Fideszkormánynak kellett a helyére tenni. Ön persze most mondhatja, hogy ebből a több millió emberből maradt 120 ezer, akinek ez a problémája még mindig fönnáll. Valószínűleg, ahogy ön is mondta az interpellációjában, ezek azo k az emberek, akiknek lényegében sem ingatlanjuk, sem ingóságuk, sem vagyonuk nincs, fölvették a hitelt, és most képtelenek fizetni. Összesen 5200 ingatlanárverés van folyamatban. Ön 750 ezer végrehajtást említett, abból 522 ezer az, ami vagyont érint, ami t be lehet hajtani, s annak jelenleg 1 százaléka van árverezés alatt. Azt gondolom, a legfontosabb, hogy a kormány az elmúlt két ciklusban a devizahitelezés válságát alapvetően megoldotta. Ezt több lépcsőben tette, de a végeredmény az, hogy ma már Magyaror szágon egyetlen ember sincs a devizahitelezés kockázata miatt veszélyben. Ma már csak olyan hitelt lehet fölvenni Magyarországon, ami mögött biztos jövedelem áll, és a törlesztés veszélye nem fenyegeti sem a családot, sem pedig a hitelezőt. Azt gondolom, h ogy ez komoly eredmény, olyannyira komoly eredmény, hogy Magyarországnak a devizahitelezés problémájára adott válaszait és megoldásait nemzetközi szinten is elismerik, például Lengyelországban és Romániában is
