Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 20. szerda - 10. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - RIG LAJOS (Jobbik):
197 munkájába belerokkanó nyugdíjas dolgozót kell eltartania a társadalombiztosítási rendszernek, amire aligha lesz fedezet. Ez senkinek sem érdeke, így mielőbbi megoldást kell kidolgozni a munkavállalók érdekében. Fontos az, hogy a szépkorúakat évente megtisztelik, bár tegyük hozzá zárójel ben, véletlenül pont mindig a választások előtt ajándékutalványokkal a kormányzat részéről, de még fontosabb lenne, az idős, a nehéz fizikai körülmények között megroppant munkavállalók számára biztosítani az egészséges és boldog nyugdíjaséveket, am a magya r állam számára szinte semmibe sem kerül, csak jó szándékú akarat kell hozzá. Kérdés az, hogy tervezneke javítani ezen a hibás döntésen, hogy kivezették a korkedvezményes nyugdíjakat, és végre meghalljáke a szakszervezetek és a munkavállalók szavát, akik szerint igen nagy szükségük van a korkedvezményes nyugdíjakra azoknak, akik nagy fizikai leterhelésben dolgoznak. Természetesen mi be fogunk nyújtani a helyzet rendezésére egy törvényjavaslatot, viszont a kormánynak végre megnyugtató válaszokat kell adnia a dolgozóknak erre az őket érintő, komoly problémára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. „Mese a balatonról versus a magyar valóság” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbi k képviselőcsoportjából Rig Lajos képviselő úr. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon! (16.30) RIG LAJOS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagycsaládos lévén tudom milyen az, amikor gyermekeknek az esti lefekvés előtt mesét kell olvasni, és egy elképzelt valóságot próbálunk a gyermekeinknek vizionálni. Majd amikor ők felébrednek, kimennek a valóságba. Ezt próbáltam én most egy mese formájában papírra vetni és elmondani önöknek, hogy ahol élek, ott mi a mese és mi a val óság. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Balaton. Minden magyar család megtehette azt, hogy nyaranta pár napot a Balatonon töltsön, minden vállalkozó egyenlő feltételekkel pályázhatott az EUs támogatásokra, mindenki egy igazságos, független pály ázati rendszer alapján, pártállástól függetlenül részesülhetett azokból a forrásokból, amelyek a településük, a vállalkozásuk fejlesztését szolgálták. Nem kellett ezekért az EUs támogatásokért hűségesküt tenni a helyi fideszes nagyúrnak, és nem kellett ez ekért a forrásokért Mészáros Lőrinccé keresztelkedni. És természetesen nem kellett a megnyert összegekből hálából visszaosztani 5, 10, 20, vagy ki tudja, hány százalékot sem. Nem küzdöttek a magas költségek és az alapanyagárak miatt a vállalkozások a fennm aradásukért, nem okozott napi gondot munkaerőt találni, és a munkavállalók is megkerestek annyi pénzt, amelyből itthon eltartották a családjukat. Nem kényszerültek külföldön állást keresni, és kiegészítő jövedelemként itthon eladni az Ausztriában olcsóbban megvásárolt mosóport és különféle élelmiszereket. A külföldről érkező turisták egy XXI. századi, kétsávos 84es úton mosolyogva robogtak le Soprontól a Balatonig, és természetesen a kalandvágyból külföldön dolgozó honfitársaink tették ugyanezt munkába men et külföldre, majd haza a családjukhoz. A magas üzemanyagárakból, adókból és el nem lopott közpénzekből telt ugyanis az utak felújítására is. A korrupciónak nyoma sem volt a Balaton környékén sem, csakúgy, mint országosan. Így a le nem nyúlt pénzből sokkal több fejlesztési forrásban részesülhettek települések. De most már elég volt a meséből, azt gondolom, vissza kell térni a valóságba, nézzük meg, mi a rideg valóság! A valóság valami teljesen mást mutat, az embereket nem lehet örökké megvezetni, mert a saj át bőrükön mást tapasztalnak. A Fidesz egy gusztustalan, hazugságokra épülő kampánnyal tudott választást nyerni, rettegésben tartva az embereket, és kihasználva a félelmeiket.
