Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 20. szerda - 10. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
187 munka törvénykönyvébe, idézem: „kivételesen fontos gazdasági érdek, hogy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató megszakíthatja a munkavállaló előre egyeztetett és kiadott szabadságát”. Tudják, hogy mit jelent a kivételesen fontos gazdasági érdek? Hát persze, hogy tudják: bármit jelenthet. Ahogy önök is a halaszthatatlan közfeladat ellátására hivatkozva maradnak távol a parlamenttől, ha nem akarják megváltoztatni, úgy ezt is mindenre rá lehet fogni. Önök szó szerint beleírták a munka törvénykönyvébe, hogy a dolgozókat vissza lehet hívni arról a szabadságról, amit előre leegyeztettek, és kifizettek. Kérdezem hát ismét a kormánypárti képviselőtársakat: ez már a munkaalapú társadalom? Itt éri meg dolgozni, íg y vesszük fel a versenyt az európai bérekkel, ahol 2345 ezer eurósak a bérek? Vagy megint csak az történt, mint minden másban: önök beszélnek, ígérgetnek, nagy terveket vázolnak fel, miközben sikerült azt is lerombolniuk, amit ez az ország 27 év alatt f oggalkörömmel kiharcolt magának. Ha ismét elmúltnyolcévezni fognak vagy gyurcsányozni, akkor tudni fogjuk, hogy így van. Ha nem így van, akkor állítsák vissza a munka törvénykönyvének 2012 előtti állapotát. A magyar munkavállalók már ennek is nagyon örüln ének. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Dr. Vadai Ágnes: Hol a kormány? Hol a kormány?) „Magyarországon a gyermekvállalás egyenlő a szegénységgel” címmel napirend utáni felszólalá sra jelentkezett VargaDamm Andrea képviselő asszony, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. DR. VARGADAMM ANDREA (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most megfognám annak a nyolc fidesz es képviselőnek a kezét virtuálisan, és elvezetném arra a részre, arra a területére a társadalomnak, ahol már régen nem voltak, és amit a nyolc év alatt elfelejtettek figyelemmel kísérni. Magyarországon a kétgyermekes családok élete egyenlő a szegénységgel , még akkor is, ha már van gyermekek után járó adókedvezmény, akkor is, ha van családi pótlék. Hogy gondolom én ezt? Felállítok én most egy családmodellt. Az apa az ELTE TTK fizikamatematika szakán végzett, tíz éve középiskolai tanár. Az anya egészségügyi főiskolát végzett, nyugdíjasokat kiszolgáló szociális intézményben dolgozik. Mindketten felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Hasznos a tevékenységük a társadalomnak? Igen. Igényes életet éltek, tanultak szorgalmasan, megpróbáltak a társadalom hasznos tag jává válni, tisztességes, becsületes emberekké? Igen. Ezt a két embert önök a következő bérrel illetik: az apának bruttó 250 ezer, az anyának bruttó 178 ezer forint fizetést adnak. Ha a két embernek nem lenne gyermeke, akkor az adózás után kettejüknek nett ó 300 ezer forintja maradna. De miután van gyermekük, kettő is - mondjuk, 6 és 8 évesek , hiába kapnak családi adókedvezményt, és hiába kapnak ketten 26 600 forint családi pótlékot, akkor sem marad nekik több nettóban, mint gyermekenként 70 ezer forint. E gy főre a család jövedelme 70 ezer forint. Ha megnézik a KSH kimutatását, ha ez a két ember nem vállal gyermeket, akkor egyegy főre a szükséges kiadás 105 ezer forint, a négyfős családnak két gyermekkel az egy főre jutó kiadása, ami nélkül létezni nem tud nának, 75 ezer forint. Akárhogy is számoljuk, a gyermekekkel együtt havi 30 ezer forint jutna felhalmozásra, különórákra, művészeti oktatásra, valamifajta olyan fejlesztő foglalkozásra, amivel esetleg majd felsőfokú intézménybe mehetnének. Ha ők maradnának ketten, akkor maradna nekik havonta személyenként legalább 50 ezer forint arra, hogy felhalmozzanak, és a saját kulturális, esetleg utazási igényeiket kiszolgálják. Mi következik ebből, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt Ház? Az következik ebből, hogy hiába tanul valaki, hiába él igényes fiatal életet, hiába végez el egyetemet, főiskolát, hiába elengedhetetlen a munkája a társadalom szempontjából, maguk még mindig olyan bérrel jutalmazzák őket, ami, ha vállalnak két gyereket, még mindig a szegénysé gi kategóriába sorolja őket. És hiába mondja itt napról napra, hétről hétre Rétvári államtitkár úr azokat a statisztikai adatokat, azokat az
