Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 20. péntek - 20. szám - A Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai támogatási programjáról szóló SA.50768 számú Európai Bizottsági határozatt... - Napirend utáni felszólalások: - ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló:
1413 Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló úr: „25. éves a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyarországon élő nemzetiségek szempontjából 1993. július 7e kie melt jelentőségű dátum, hisz 25 évvel ezelőtt ezen a napon fogadta el az Országgyűlés a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt azzal a céllal, hogy a törvény által elismert 13 magyarországi nemzetiség jogainak szabályozásával erősítse a kis ebbségi közösséghez tartozók identitását, erősítse nyelvük és kultúrájuk megőrzését, valamint hagyományaik ápolását. A kisebbségi törvény szerepének és jelentőségének áttekintése előtt azonban tekintsünk vissza röviden a törvény megszületésének előzményeir e. A rendszerváltozás éveire kell visszautalnunk, amikor Magyarországon elindult a demokratizálódás folyamata, amelynek során a nemzetiségi, az akkori szóhasználat szerint kisebbségi kérdés is napirendre került, és 198889től már sorra készültek a javasla tok e témakörben. A javaslatok és kezdeményezések kapcsán a politikai vezetők a nemzetiségi kérdés iránti elkötelezettséget emelték ki, ugyanakkor az e kérdéssel foglalkozó szakirodalom további két gyakorlatias okról is említést tesz. Egyfelő l a kisebbségi jogok kodifikációjának hiánya esetlegesen lassíthatta volna az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatot, másfelől a törvénynek egyfajta példamutató szerepet is szántak a határon túli magyarság megoldásra váró gondjai tekintetében. A jogs zabály előkészítése a kilencvenes évek elején folytatódott, amelybe immár bekapcsolódott az újonnan létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és az 1991 januárjában megalakult Kisebbségi Kerekasztal Doncsev Toso vezetésével. Újabb tervezetek szület tek, amelyek már egyaránt tartalmazták az asszimiláció tilalmát, az identitás szabad megvallásának elvét, az egyéni és kollektív jogok biztosításának és védelmének, megvallásának elvét, a kisebbségi önkormányzatok és az anyagi támogatási rendszer létrehozá sának szükségességét. De a Kisebbségi Kerekasztal tervezete értelemszerűen egyéb erős jogosítványokat is tartalmazott, és mindamellett figyelemmel kellett lenni a kisebbségi közösségek eltérő sajátosságaira is. Az egyeztetések is tovább folytatódtak, amely eken az állami szervek, a kisebbségi szervezetek, a parlamenti képviselők pártjai és szakértői vettek részt, és amely végül ’91 szeptemberében kompromisszumot hozott és közös tervezet elfogadásához vezetett. A hosszas jogszabályi előkészítés után megkezdőd hetett a törvény szövegezése, amely hatpárti konszenzusnak köszönhetően szinte egyhangú szavazással, 1 tartózkodó és 1 nem szavazattal került elfogadásra. A nemzetiségek jogi státuszának meghatározását tekintve fontos kiemelni, hogy a kisebbségi törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek önazonosságához való jogát az egyetemes emberi jogok részének, a kisebbségek egyéni és közösségi jogait pedig alapvető szabadságjogként határozta meg. A törvény kimondta a kisebbségek megkülönböztetésének tilalmát, és rögzíte tte az alkotmány azon rendelkezéseit, amely szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők. A kisebbségi törvény céljai között a sokszínű kulturális értékek megőrzése is kiemelendő, amelyhez az intézményi alapok megteremté sét is lehetővé tette. A kulturális autonómia megvalósítását a törvény az országos kisebbségi önkormányzat kezébe helyezte, miközben a nemzetiségek, mindenekelőtt az országos önkormányzatok, élve a törvény adta lehetőséggel a 2000es évektől kezdődően új i ntézmények létrehozásával, illetve a már meglévő intézmények fenntartói jogának átvételével megkezdték a kulturális és oktatási autonómiájuk tudatos kialakítását, építését és bővítését.
