Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 16. hétfő - 18. szám - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőről - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd):
1154 minden terület, minden ágazat több pénzből tud gazdálkodni, mint az elmúlt évben. Tehát vissza kell utasítanom azt az állítását is, amellyel ön ezt tagadta. Tehát azt lehet mondani, hogy ez a költségvet és a biztonságos növekedés költségvetése lesz. Továbbra is fennmarad az ehhez szükséges szigorú és fegyelmezett költségvetési politika, ezzel tudjuk majd biztosítani azt, hogy az államadósság szintje folyamatosan, évről évre csökkenni fog, ami azt jelenti, hogy több pénz marad a gazdaság fejlesztésre, és több pénz marad az emberek, a családok kasszájában is. Természetesen kellő óvatossággal tesszük a költségvetési tervezést, hogy mindaz a folyamat, ami elindult 201213ban, folytatható legyen. Köszönöm szép en a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: A Párbeszéd képviselőcsoportja nevében Burány Sándor képviselő úr kért szót: „A helyzetről” címmel. Parancsoljon! BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Július 11én szörnyű tragédia történt az országban. Július 11én egy magából kivetkőzött, a végsőkig elkeseredett négygyermekes családapa meggyilkolt egy 44 éves családsegítő háromgyermekes családanyát. Ez önmagában is szörnyű tragédia. Engedjék meg, hogy az áldoza t családtagjainak, szeretteinek innen is részvétünket fejezzük ki. Ugyanakkor ez a szörnyű tragédia kell, hogy tanulságok levonására késztessen mindannyiunkat. Szembe kell néznünk a helyzettel, amely sokkal kevésbé rózsás, mint ahogy azt az elnagyolt stati sztikai adatok hirdetik. Ez a gyilkosság, ez a tragédia mint cseppben a tenger tükrözi vissza azt a helyzetet, azt a magyar helyzetet, amely egy kettészakított társadalomról szól, végsőkig elkeseredett emberekről szól, és ez az elkeseredés, reméljük, utolj ára, de mindenesetre először gyilkosságba torkollott. (13.30) Ez a helyzet minden oldalról megoldást kíván. Megoldást kíván az elkeseredett emberek oldaláról is. Hiszen egy pillanatra sem felejthetjük el, hogy mintegy 120 ezer olyan család van jelenleg is az országban, amelynek 90 napon túli hiteltartozása van; bármelyiküket fenyegetheti a kilakoltatás veszélye. Itt is ez az ok húzódik meg az elkeseredett és egyébként semmivel sem menthető gyilkosság mögött. Gondoljunk bele azoknak az embereknek a helyzeté be, akiknek alacsony jövedelmük van, vagy éppen elveszítik a jövedelmüket, hiteltartozásuk miatt ugrik a lakás, és a szociális szakma nem tud mit tenni, a gyermekvédelmi rendszer nem tud mit tenni, elveszi a gyermeküket is, hogy legalább a gyermeket mentsé k ebből a kilátástalan helyzetből. Ismerjük mindannyian, hogy a helyzet korábban is torkollott számtalanszor verbális agresszióba. A helyzet tragédiája, hogy ezt az eddig verbális agressziót pont azoknak az embereknek kellett elviselniük, akik a szanaszét szakadozott szociális háló végén még mentik a menthetőt, még megpróbálnak az utolsó utáni pillanatban is segíteni a rászorultakon. És pont rajtuk vezetik le ezek az emberek a dühüket, és fordulnak azok ellen, akik utolsóként az országban, hivatalból megpró bálnak segíteni. Tűrhetetlen a helyzet. A kettészakadt társadalomban egyre inkább tudomásul kell vennünk, hogy a jó átlagok mögött az húzódik meg, hogy a felső tízezer egyre jobban keres, miközben a mélyben nagyon sokan élnek dolgozói szegénységben. Mert n em felejthetjük el az érem másik oldalát. Azoknak a szociális munkásoknak, azoknak a családsegítőben dolgozóknak, akik valóságos hősök, és megpróbálják menteni a menthetőt, a nettó átlagkeresete nem éri el a 120 ezer forintot havonta. Alig vannak jobb hely zetben azoknál, mint akiken próbálnak nap mint nap áldozatos munkával segíteni. Ez a helyzet is tragikus, ez a helyzet is megoldást kíván. És végül itt már valószínűleg védelemre is szükség lesz, hiszen ha az ilyen típusú támadások, ne adj’ isten, tragédiá k szaporodnak, akkor ezek az emberek - a szociális munkásokról, a
