Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 18. hétfő - 9. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
111 számomra igencsak fontosak, és ennek egyik rendkívül komoly kérdése a véradás. 2007ben még 446 865 véradás történt az országban, amiből új donor 50 120 volt. 2017ben már csak 372 360 véradás volt, és - láss csudát! - 2017től az új véradók számát már nem tartalmazza a vérellátó statisztikája. 2016ban még láthattuk, hogy mennyi volt az új véradó, 2017ben a statisztikai tematikából már kihagyták ezt - kíváncs i lennék, hogy miért. Mondhatjuk persze azt, hogy a társadalom lélekszáma csökkent, nagyon sokan elvándoroltak, és ez is okozhatja a véradás számának csökkenését, de míg 2007ben 10millió 66 ezren voltunk, 2017ben már csak 9millió 797 ezren, ez 2,5 százal ékos lélekszámcsökkenés az országban, a véradók száma viszont 16,7százalékkal csökkent. Tehát hétszer annyi ember nem ad már vért, mint amennyivel az ország lakosságának a száma csökkent. Mindannyian tudjuk, hogy ez a kérdés milyen fontos egy társadalomban , a szolidaritásnak egy rendkívül komoly megjelenési formája, és bizony míg egymásért felelősek vagyunk, a véradás maga az, amivel a leginkább kifejezhetjük embertársainknak azt, hogy mi egy társadalomban élünk, mi egymás iránt szolidárisak vagyunk, mi sze retnénk, hogyha a beteg emberek meggyógyulnának, ha az azon múlik, hogy mi adjunk vért. (20.10) Az elmúlt időszakban, amikor ezt a kérdést többször felvetettem, bizony rengeteg levelet kaptam arról, hogy azért csökkent ilyen rendkívüli módon a véradások hajlandósága, mert a vérplazmát bizonyos kormányközeli vállalkozói csoportok óriási pénzekért adják el vállalatoknak, és gyakorlatilag az önzetlen donorok megtermelnek óriási profitokat vállalkozói köröknek, és bizony ebben rengeteg ember nem akar részt ve nni. A korábbi tízezer forintos, plazma érdekében való véradási díjat éppen az Orbánkormány csökkentette 3500 forintra, hogy ettől is elmenjen a véradók kedve, viszont azzal, hogy kevesebbet kell fizetni, a még maradó véradók megint óriási profitot a korm ányközeli cégeknek ajándékoztak. Ez az üzleti jelenség oly mértékben lerontotta a véradói hajlandóságot, hogy úgy érzem, a kormányzatnak nagyon komoly munkát kell végeznie azért, hogy ezt a százezres nagyságrenddel kevesebb véradást valamilyen módon igyeke zzék visszatornászni, hogy az a fajta érzés, amikor az ember odaadja a vérét, és az a fajta öröm, hogy hátha ezzel tudnak embereket megmenteni, minél több honfitársunknak élményként legyen meg. Én annyiban szerencsés vagyok, hogy kétnaponta kapok levelet, mert az A Rhnegatív vércsoport nagyon ritka, ebből mindig nagyon kevés van, és természetes, hogy az ember odateszi magát, odaadja a vérét, mert hátha e kevés vagy e kisszámú ilyen vércsoportú embernek legalább ezzel lehet segíteni. A legnagyobb probléma M agyarországon, hogy ez a mindent átható üzletiség, üzleties jelleg, a legszebb és a legszentebb dolgoknak is az üzleti alapokra vitele oly mértékben elszakította egymástól a társadalom egyes tagjait, hogy leginkább a véradás kérdése az, ami ilyen nagyon lá tványosan megjelenik mint negatív következmény. Nagy tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy ezt az egész kérdést próbálja átgondolni. Nem elég önmagában az, hogy a Vöröskereszt egy nap akár hatszáz helyen is megjelenik, mert az emberek tudatából veszett k i ez a szolidaritás, és először a tudatukat kellene oly mértékben elősegíteni, hogy ez a felelősségvállalás újra kialakuljon, vagy aki még ebben nem vett részt, hajlandó legyen rá, hogy ez például az egyik fontos lépése lenne annak, hogy ha a kormányzat it t egy erős, összetartó társadalmat szeretne maga mögött, akkor ezen kérdés útján induljon el afelé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, és azt is, hogy ennyire pontosan betartotta az időkeretét is. Ál lamtitkár úr, parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára :
