Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - A Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
1053 Beszéljünk világosan erről az ügyről! Én évek óta próbálok erről az ügyről világosan beszélni, soha nem törte át különösebb en a médiafalat, de legalább annak idején, tavaly megtette Balog miniszter úr is, lett is belőle nagy purparlé, pedig tökéletesen igaza volt. Ki kell mondani azt, hogy a nevelésioktatási támogatás sok helyen a Kárpátmedencében bizony már nem feltétlen a magyar gyermekek magyar iskolába íratásának az eszközévé vált, hanem abba az irányba ment, hogy éppen hogy szegregátumok jöjjenek létre. Sőt továbbmegyek - ezt ismét és sokadjára szeretném elmondani az ügyben, ugyanis az égvilágon semmi nem változott , Dé lvidéken olyan magyar iskolák is vannak, ahova Koszovóból érkezett, muszlim vallású, albán anyanyelvű cigány gyermekek járnak a 20 ezer forintért a magyar iskolába, amit egyébként lelkesen támogat az önök délvidéki szövetségese, a VMSZ, mármint ezeknek a c igányoknak a magyar falvakba telepítését, ami azért szerintem némileg ellentmond a magyar kormány vehemens migránsellenes politikájának - zárójel bezárva. (17.20) S még egy gondolat a nevelésioktatási támogatásokról. Szintén egy sokéves magányos küzdelm em némi kevés eredménnyel, az az OTP szerepe ebben a kérdésben. A legnagyobb magyar bank, akivel bízunk egymásban ugye, aki azért továbbra sem hajlandó arra, hogy minden külhoni magyar fiókjában megtisztelje a magyar nemzetiségű ottani polgárokat, sőt ügyf eleit azzal, hogy anyanyelvi feliratokat használ és anyanyelven szolgálja ki őket, vagy például anyanyelvű ügyintézőt biztosít a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkező különböző támogatások, leginkább vagy legfontosabbként a nevelésioktatási támogatás felv ételében. Szijjártó Péter miniszter úr beszélt erről legutóbbi meghallgatásán, hogy állítólag ő Csányi elnök úrral személyesen egyeztetett. Némi előrelépést látunk, tehát azért igazságtalan nem szeretnék teljesen lenni az OTPvel szemben, de szerintem fog még azért nekem munkát adni az ő tevékenységük a következő néhány hónap során is. Egyébként például pont most hallottam, csak hogy egy példát idehozzak, mert ha az ember egy példát hoz, akkor az mindig könnyebben megoldódik, mintha általánosságban beszél. Információink szerint a vágsellyei OTPből éppen nemrégiben küldték el az utolsó olyan alkalmazottat, aki magyarul beszélt; egyébként egy 2030 százalékos magyar lakosságú városról beszélünk. Tehát ahelyett, hogy bővítenék a magyar nemzetiségű és a magyar nyelven is kommunikáló alkalmazottak körét, inkább elküldik az utolsót is. Lehet, hogy ennek valamilyen más oka volt, de ettől függetlenül állítólag ez történt. Azért összességében - most már lassan fogy az időm - egy picit magáról a támogatások összességé ről beszéljünk abból a szempontból, államtitkár úr: örvendetes az, hogy az elmúlt évek során hogyan növekedett évről évre és hogyan terjedt ki különböző területekre azoknak a támogatásoknak az összege, amelyekkel a magyar állam és a magyar kormány a külhon i magyar közösségeket segíti. Sokszorosa most már az az összeg, főleg ha belevesszük a gazdaságfejlesztési támogatásokat, amit akár 201012 között folyósítottak, arról nem is beszélve, amely összegekkel ezt a területet a szocialista kormányzat korábban tám ogatta. Ez nyilvánvaló. Csak a gond az, hogy kezdjük egyre inkább azt látni, államtitkár úr és kedves képviselőtársaim, hogy valahogy minden más elfogy közben. Mintha egyre inkább már csak arról lenne szó, hogy a pénz minden, a pénzzel bármilyen más kiállá st, külpolitikában, diplomáciában elvárható fellépést a kormány ki akar váltani. A pénz nem minden, képviselőtársaim. Az, hogy különböző területeken növekszik a külhoni magyaroknak juttatott támogatások összege, az jó. Az, hogy emellé egyre inkább kezd egy olyan filozófia társulni a kormányzat részéről, hogy bizonyos kérdésekben nem vállalja a konfrontációt a környező országokkal; bizonyos, magyarokat hátrányosan érintő jogszabályok elfogadása esetén nem a diplomáciai kiállást választja akár nyílt színen, a kár a háttérben egyeztetve, hanem egyre inkább az a módszer kezd lenni, hogy jól van, majd kifizetjük. Ilyen Csekonics módon. Bezárják a kisiskolákat Felvidéken? Jól van, majd kifizetjük. Nem sikerül megoldani azt, hogy legyen önálló magyar orvosképzés Mar osvásárhelyen? Jó, akkor menjen át a Sapientiára, majd a magyar állam kifizeti.
