Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
1014 ELNÖK: Köszönöm szépen, Kontrát Károly államtitkár úr. (Jelzésre:) Néz rám Arató Gergely képviselő úr, de csak a következő körben tudok majd kétpercesre lehetőséget adni. Most a következő felszólaló VargaDamm Andrea képviselő asszony, Jobbik. DR. VARGADAMM ANDREA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mária és József Betlehemben nem találtak szállást. Egy jászolban született Jézus, ami mára azt üzeni nekünk, hogy az tud keresztényi szemmel gondolkodni, keresztényi lélekkel gondolkodni, aki azt soha nem felejti el, hogy a Megváltó is hajléktalanként jött a világra. Amikor önök az Alaptörvény hetedik módosítását benyújtották és abban a köztéren tartózko dás tilalmát bevezették, nekünk az volt az első gondolatunk a Jobbikfrakcióban, hogy lehet, hogy elkezdődik végre a keresztényi alapokon történő hajléktalankérdés megoldása. Azt gondoltuk, hogy a következő héten, mondjuk, az Emberi Erőforrások Minisztériu mának egyik államtitkára hétpárti egyeztetést hív össze, és előterjeszt egy csomagot elénk, politikusok elé, akik felelősek vagyunk, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek vagyunk, mindazokért a honfitársainkért, akik elvesztették érdekérvényesítő képességü ket, akik elvesztették az életfeltételeik legfontosabbját, az otthont, a pihenés lehetőségét, a higiénia lehetőségét, az egészséges élet, az egészséges étel magukhoz vételét. Egy keresztény ember soha nem felejti el, hogy az Isten fia is hajléktalanként ke zdte az életét. Nincs Magyarországon egyetlen ember sem, aki szeretné, hogy az utcákon, a közterületeken hajléktalan emberek éljenek, de nem azért nem szeretné, mert a látvány nem szép, hanem azért nem szeretné , mert ezek az emberek is a mi testvéreink, és az ő életüket, bármi ok is - nincs jogunk megítélni - odavezette, hogy nincs otthonuk. Nekünk - különösen ebben a parlamentben - kezet kell nyújtanunk mindannyiuk felé, hogy nem úgy fogom a te sorsodat megolda ni, hogy az első rendőrt odaküldöm hozzád, és egy olyan szállásra vezet be, ahonnan a te javaidat már háromszor, négyszer elvették a fosztogatók, hanem ez úgy történhet, hogy ez a rendőr vagy bárki, szociális munkás úgy fogja meg a kezét és vezeti be, hogy én egy olyan helyre vezetlek téged, ami a te emberi méltóságodhoz illő szállás, étel, és a pici javaidnak a megóvását szolgálja. Aki valaha életében egyetlenegy hajléktalannal is beszélt, az tudja, hogy azért nem veszik igénybe hosszabb időn át a szállást , mert megfosztják őket attól a kicsi javuktól is, nekik egy csipesz is olyan érték, ami nekünk egy autó. Nekik egy meleg pulóver olyan érték, mint nekünk a házunk. De önök nem ezt az utat választották, hogy elhívtak volna bennünket egy egyeztetésre, és ki találtuk volna együtt egy erős, erősödő, jól teljesítő Magyarország képviselőiként, mert naponta halljuk ezeket a jelzőket, ahogy tizenmilliárdokat tudunk kommunikációra költeni, hogy együtt leüljünk és kitaláljuk, hogy ez hogy fog menni. Amikor már minden hajléktalannak valóban méltó szállása van, valóban személyesen is meggyőződtünk arról, hogy igen, őket bevezethetjük oda, hogy ne az utcán éljenek, de nem azért, mert a látvány rossz, hanem azért, mert nem tudjuk emberként elviselni, hogy nekik ott kell l ehajtaniuk a fejüket, és olyan körülmények között kell élniük! Ha önök így kezdték volna, akkor ez a törvény, amit idetettek, az utolsó felvonás, és nem az első felvonás. És akkor most a szakmai kérdésekről nem is beszéltem, mert vélhetően lesz bizottsági részletes vita, és ott el fogom mondani, hogy egyébként fel tetszetteke arra készülni, hogy a büntetésvégrehajtás hogy fogja ezeket az embereket fogadni. Fel tetszetteke arra készülni, hogy hogyan fogják azt a határozatot kézbesíteni nekik, hogy közérde kű munkára kell menniük, és hogy lesznek abban a helyzetben, hogy el tudják fogadni vagy sem? És akkor még sorolhatnám azokat a jogi anomáliákat jogászként, amelyek miatt ez a jogszabály egyébként ugyanúgy nem lesz végrehajtható, mint ahogy számtalan jogsz abály nem végrehajtható, amit ide a Ház elé terjesztenek. Kontrát Károly úr hetente sértődik meg, amikor azt mondom, hogy már megint egy fércművet sikerült összehozni, mert ez is az, de nem fogom ma megsérteni újra, majd a bizottsági ülésen erről részletes en fogok beszélni. Most csak annyit tudok mondani, hogy ez
