Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 4. hétfő - 5. szám - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
59 amit most is mondok és ezután is mondani fogunk, mert a világ pontosan ugyanabba az irányba megy, mint amit a hatvanashetvenes években az ökopolitika megjósolt, előre jelzett. A XXI. század kihívásai itt vann ak a szemünk előtt, meg kell azokat oldanunk. A XX. század eszközeivel azonban ezeket csak súlyosbítani lehet és félrekezelni. Önök használnak már olyan szavakat, hogy innováció és fenntarthatóság, mert megtanulták ezeket a szavakat. Biztos azt gondolják r óla, hogy ez valami sikkes vagy menő dolog, de láthatóan nem tudják tartalommal megtölteni. Ennek egyik tanúbizonysága az, hogy a „Paks II.” és a „tiszta energia” szavakat egy mondatba képesek tenni, holott mindenki, aki tisztában van a fenntarthatósággal a XXI. században, pontosan tudja, hogy az atomenergiának hosszas az eleje, hosszas a vége, és ami közte történik, Isten kezében vagyunk mindannyian. Azt is tudjuk, hogy Putyin befolyása ebben az országban sem nem kívánatos, sem nem XXI. századi. Mutassanak nekem még egy országot Kínán kívül, ahol az atomenergiát XXI. századi megoldásnak tartják! És én megmutatom önöknek azokat a magyar embereket, akik már most is napelemekkel szerelik fel a saját házukat, dacára annak, hogy önök mindent elkövetnek azért, ho gy megnehezítsék ezeknek az embereknek a dolgait. Ott van a magas hozzáadott érték, és ott van a magas munkabér, amiről önök szeretnek beszélni, miközben ennek az ellenkezőjét teszik, szétverik a magyar oktatást, gyakorlatilag a közoktatást már nyolc éve a z Iparkamarából irányítják. Elüldözik Magyarország egyik legjobb egyetemét, a CEUt, és láthatóan mindent elvesznek a gyermekektől, ami ahhoz kell, hogy jó oktatásban legyen osztályrészük. Múlt heti hír, hogy az összes jelentkező közül a magyar diákokat ve tték fel legnagyobb arányban Cambridgebe, a legtöbb diák - minden második - most már külföldre akar menni, mert úgy látja, hogy Magyarország élhetetlen az ő jövője szempontjából. A helyzet az, hogy teljes zsákutca az önök gazdaságpolitikája, nincs beágyaz va azoknak a cégeknek a sora, amelyeket önök létrehoztak, a magyar gazdaságba. Hol van a Ganz? Hol van a magyar buszgyártás? Hol van a villamosgyártás? De hol van a magyar elektromosautógyártás? - kérdezhetném én. Az önök oligarchái egyáltalán nem verseny képesek, ők a magyar állam csecsén lógó járulékvadászok, ők azok, akik az adófizetők pénzéből lesznek eltartva, és ők azok, akik semmilyen versenyképességi rangsorban a helyüket meg nem állják. Ezzel elérkeztünk a legsúlyosabb problémához, a demográfiához, azaz az elvándorláshoz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet az, hogy Magyarországon egyre több szülőképes nő külföldön él már, és ott születtek meg azok a gyerekek, akiknek itthon lenne helyük. Világosan látjuk, hogy ezek a külföldön született gyermekek nagyon kis részben fognak hazajönni Magyarországra. Tisztelt Kormánypártok! Ha az önök elmúlt nyolc éve sikeres lett volna, ezek a gyerekek mind Magyarországon születnének meg. Mi olyan országot építünk, mi olyan országot akarunk, olyan országért dolgozun k, ahol az állam sokaknak ad eleget, és nem keveseknek ad sokat. Magyarország akkor lesz erős, Magyarország akkor lesz sikeres, Magyarország akkor lesz sorsközösség, amikor a magyar nemzet minden tagja képes segíteni egymást minden területen, és önök nem á rkokat ásnak, és a nemzeti összetartozás napján nem vitatják el például az ellenzék nemzethez való tartozását, és nem a régi szavazási magatartásukkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) revolverezik őket, hanem kimondjuk, hogy min dannyian büszke magyarok vagyunk, határokon innen és határokon túl. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK: Ismét Rétvári Bencére hárul a válaszadás felelőssége. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszön öm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Tisztelt Ház! Igazából négy szót is tudnék mondani, ami az ön első szavától az utolsó szaváig mindegyiket cáfolja, ez a négy szó: „Robi! Robi! Robi! Robi!” Mert úgy hiszem, mindaz a szép jövőkép, amit lefestett ön, hogy az
