Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 4. hétfő - 5. szám - Napirend előtti felszólalók: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
49 Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a két azonos taglétszámú képviselőcsoport a felszólalás sorrendjéről az 1/20182022. IÜB eseti jellegű állásfoglalásában meghatározott szempontok figyelembevételével megegyezett. Erre tekintettel 2018. július 4étől 2020. április 8áig a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportjának, 2020. április 9étől a ciklus végéig a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjának felszólalni kívánó képviselője kap elsőként szót - mármint egymáshoz v iszonyítva. Napirend előtti felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalás ra jelentkezett Hiller István képviselő úr, az MSZP részéről: „Emlékezet és jövő június 4én.” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! DR. HILL ER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az európai történelemben és a modern korban, a teljes történelemben egy béke akkor tölti be a szerepét, ha nyugalmat hoz egyénnek, emberek egymás közti viszonyában, ember és közöss ég kapcsolatában és államok egymás közötti viszonyában. A 98 évvel ezelőtt aláírt, majd órapontossággal - merthogy 16 óra 23 perckor kellett aláírni - megkötött trianoni békeszerződés a mi megítélésünk szerint ezt a szerepet nem töltötte be. Nekünk, magyar oknak, mindannyiunknak nemzeti tragédia, éljünk akár az anyaországban vagy bárhol a világban, élő fájdalom, történészként azt mondhatom: egy igazságtalan béke. Ám ha mégis megpróbálunk kilépni a szubjektív körből, és föltesszük a kérdést, hogy ha nem saját szemszögünkből nézzük, akkor ez a béke megváltozike, változike az értékelése, a trianoni békekötés, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, ha hosszú folyamatokat nézünk, egy több évszázados európai tradíciót rúgott föl. Az európai hagyomány ugy anis az évszázadokkal korábban és évszázadokon keresztül vallott gyakorlat; azok, akik a modern Európa létrehozását tudatosan gondolták, akarták, írták le és aztán fektették a gyakorlatba - nem véletlen, hogy az Európai Unió központjában az egyik központi terem az egyik ilyen nagy gondolkodó, Justus Lipsius nevét viseli, vagy éppen a nemzetközi jog atyja, Hugo Grotius, aki először írta le, hogy hogyan érdemes és hogyan lehet tartós békét kötni , egy másfajta gyakorlatra hívták föl a figyelmet. (13.20) Európában kétféle módon lehet békét kötni. Az egyik a vae victis alapú béke, amikor a győztes a legyőzöttet megalázza, szimbolikusan és tartalmilag; nem egyszerűen csak él győztesi jogával, hanem hosszú távon is kívül rekeszti a legyőzöttet az általa létre hozott rendszer egészéből. És van egy másik - a XVII. században a modern Európa létrehozásakor az alapítók ezt javasolták , amikor is a győztes megpróbálja nem megalázni a vesztest. Azt írták: tedd a rendszer részévé, adj neki teret, tedd érdekeltté abban , hogy a béke fennmaradjon és a béke erősödjön. Az a helyzet, hogy a XVII. században, amikor az első világháborúnak nevezett, három évtizeden keresztül tartó nagy konfliktust lezárták, először ezt alkalmazták, és tartós volt. Trianon előtt durván egy évszá zaddal egy másik nagy európai világégést, a napóleoni háborúkat hasonlóképpen zárták le, a vesztest nem megalázva, hanem a rendszerbe integrálva. Egy évszázad után Trianon ezt a hagyományt felrúgta, ezért azt kell mondani, függetlenül attól, hogy ha valaki ezt nem magyarként, hanem történelmi folyamat eredményeként nézi, ez egy rossz és színvonaltalan béke. Ugyanakkor meg kell érteni és meg kell értetni, hogy a mi felfogásunk szerint a magyarság és európaiság gondolata és tartalma összekötődik. Akkor tudjuk az országot és a nemzetet előbbre vinni, ha alakítani, formálni, de mindenképpen részeként akarjuk alakítani és formálni Európát és azt a közösséget, amelyet ma Európai Uniónak nevezünk. Ezért 98 évvel Trianon után, egy igazságtalan
