Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. május 10. csütörtök - 2.szám - Orbán Viktor miniszterelnök felszólalása - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
4 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, énekeljü k el a Himnusz t. (A teremben lévők közösen eléneklik a Himnuszt.) Felkérem miniszterelnök urat, foglalja el miniszterelnöki helyét, és kézjegyével lássa el az esküokmányokat. (Megtörténik. - Taps. - Orbán Viktor miniszterelnöknek elsőként dr. Áder János, m ajd dr. Semjén Zsolt, Kocsis Máté, Harrach Péter, Ritter Imre és Gyöngyösi Márton gratulál.) (14.40) Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében Magyarország miniszterelnökének szívből gratuláljak, feladatai ellátásához e redményes és jó munkát kívánjak és Isten áldását kérjem! Orbán Viktor miniszterelnök felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Köztársasági Eln ök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Képviselőtársaim! Első szavam a köszöneté. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett az országgyűlési választáson, bármely jelöltre szavazott is. Külön köszönöm azoknak a részvételét, akik bennünket - a polgári, nemzeti és keresztén y erőket - választottak. A köszöneten túl hálás is vagyok azoknak, akik engem személy szerint támogattak. Tudom, hogy nekik sajátos felelősséggel tartozom. A feléjük fennálló különleges kötelességemet teljesíteni fogom és összhangba hozom azzal a másik köt elességemmel, hogy az egész országot, a teljes hazát, a nemzet minden polgárát szolgálnom kell. Kormányom a kétharmados alkotmányos többség alapján áll, de mindig a háromharmadot szolgálja majd. Tisztelt Ház! A köztársasági elnök felkérését elfogadtam. Neg yedik alkalommal tehettem le önök előtt a miniszterelnöki eskümet, a nyolcadik parlamenti ciklusomat kezdem meg, 28 éve szolgálom parlamenti képviselőként a hazámat. Kérem, kérem a képviselőtársaimat, miniszterelnökként is tekintsenek rám úgy, mint aki egy önök közül. Továbbra is az a meggyőződésem, hogy a haza nem lehet ellenzékben, mert magasan a pártok felett áll, és szolgálata nem függhet attól, hogy éppen ellenzékiek vagy kormánypártiak vagyunk. A vitát, a küzdelmet a politika természetes részének teki ntem. Talán ez nem is baj. Ha beverünk egy szöget a falba és nincs ellentartás, akkor mit is akaszthatnánk arra a szögre? Annyira már kiismertem az emberi természetet, hogy tudom, hiába is vágyakozunk, hogy szelíden győzhessünk, mint a szél, hiába szeretné nk mindannyian jámbor, a tények belátásán nyugvó békés megegyezéseket, ez a politika világában aligha adódik a számunkra, vagy ha mégiscsak, ritkán és kegyelmi pillanatokban. Azt azért ígérhetem és ígérem is, azon leszek, minél többször érezzük úgy ebben a Házban, hogy angyal szállt át felettünk. Arra is ígéretet teszek ellenfeleimnek, hogy ott és akkor, amikor a pártharc nem kerülhető el, a lovagiasság szabályai szerint fogok vívni. A kormánypárti képviselőknek pedig arra teszek ígéretet, hogy a vitákban s enkinek sem maradunk adósai. Ha támadnak bennünket, biztosak lehettek abban, hogy olyan lesz a fogadjisten, amilyen az adjonisten. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Idéztem már itt önök előtt, hogy a politika veszélyesebb, mint a háború, mert a hábo rúban csak egyszer ölik meg az embert. Ez ugyan ijesztően hangzik, de valójában igen optimista gondolat, mert azzal kecsegtet, hogy aki politikával foglalkozik, az gyakrabban is feltámadhat. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Magam is 16 évet töltötte m ellenzékben és 12 évet kormányon. Megtanultam, a győzelem sohasem végleges, a vereség pedig sohasem végzetes, csak az számít, készen állsze a küzdelem folytatására. Ha Isten engedi és élünk,