Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. május 11. péntek - 3. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország minisztériumainak felsorolásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
17 hiányosságokra, és ahol úgy látja , hogy várakozással tekinthet bizonyos módosításokra, ott azzal kapcsolatban is kifejtse az álláspontját. Az a minisztérium, amelyik a társadalompolitika legfontosabb területeinek gyűjtőhelye, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az elmúlt idő szakban bebizonyította, hogy kormányszerkezetben a magyar hagyományoktól idegen, eredményességében fölveti azt a kérdést, hogy maga a léte a minisztériumnak megoldáse vagy probléma, illetve hogy a jelenlegi változtatásokkal mi az, amire érdemes pozitívan, előrenézve, várakozással tekinteni. A jelenleg beterjesztett törvényjavaslat kapcsán semmit nem változott azon véleményem, amelyet a korábbiakban is több alkalommal, miniszteri beszámolók és a kormányszerkezet korábbi vitáján is elmondtam. Szerintem az EM MI nem tudja jól kifejezni azoknak az embereknek, azoknak a magyaroknak az érdekeit, akik azon területekhez tartoznak, ott dolgoznak, amelyeket egyébként képviselni hivatott. Szerintem az EMMI maga a probléma, nem a megoldás. Létében sokkal inkább biztosít ja az eredménytelenséget, mint elősegíti az eredményességet. Semmilyen módon nem látom át, hogy olyan óriási területek, mint az oktatás, az egészségügy, a kultúra vagy a sport egy minisztériumon belüli kezelése miért hordozná magában egyáltalán a reményt, hogy akár a kitűzött célokat - amelyeket önök, tisztelt kormánypárti képviselők, maguk és az ország elé kitűztek - jobb eséllyel teljesítik, mint amit egyébként például az oktatás terén, mióta önálló magyar tanügyigazgatás létezett, Eötvös József óta, mind en rendszer minden kormánya tart. Én kimondottan gyalázatosnak tartom, hogy a magyar oktatásügynek, hogy a magyar egészségügynek önmagában nincsen a kormányban egyszemélyi miniszteri felelőse. Szerintem túl azon, hogy túlmutat a hagyományokon, nem is fejez ki eredményt. Kérem, lássák be, hogy az előbb említett területek közül például az oktatásban az az eredménytelenség, amelyet a 2011ben elfogadott, már akkor lehetett látni, hogy rossz és irányát tekintve elhibázott törvénnyel, törvényekkel, amelyet a köz nevelésről és a felsőoktatásról neveztek el - egyébként nem azt szolgálja, egészen más dolgot szolgál: az önök hatalompolitikáját szolgálja, és nem a közoktatás és a felsőoktatás érdekeit , hogy az ott majdan megmutatkozó eredmények és a kormányzati struk túra között direkt kapcsolat van. Majd miután például a legjelentősebb nemzetközi és mindenki által elfogadott felmérés, a PISA kimutatta, hogy a 2010es kormányváltás után rosszabb eredményeket produkáltak, mint a kormányváltás időszaka, majd egy későbbi felmérés eredménye pedig azt mutatta, hogy saját önnön korábbi eredményeikhez képest még rosszabb eredményt produkáltak, magyarul egyenes irányú színvonalcsökkenés történt, ezt nem egyszerűen csak intézkedéseknek, a belső szabálynak, hanem az EMMInek mint alkalmatlan kormányszerkezeti egységnek a létével is kell és érdemes összekapcsolni. Ehhez képest ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen változatlan formában szerepel. Én azt állítom önöknek - és egy másik példán konkrétan is szeretném bemutatni , hog y ez szakmai, államigazgatási érdeket nem képvisel. Azt a kormányzási technikát, amit miniszterelnök úr és önök, tisztelt leendő miniszterek és államtitkárok, képviselnek, azt lehet, de hogy ez nem az ország érdeke, abban meg én egészen biztos vagyok. Ha a z előbb említettem az oktatás ügyét, most hadd nézzem meg a kultúra dolgát is. Ebben aztán még egészen kriminálisabb a helyzet, mert például a magyar filmművészet és filmipar az eddig működött gazdasági minisztériumhoz tartozik, a külföldi magyar kulturáli s intézetek fontos ügye a Külügyminisztériumhoz tartozik, a régészet és műemlékvédelem meg a Miniszterelnökséghez, de azért önöknek az EMMIn belül van egy kulturális államtitkárságuk, amelynek nem maradt más, mint az önmagában egyébként ténylegesen fontos és meghatározó közművelődési és nemzeti kulturális intézetek vagy nemzeti kulturális intézmények, de ennyire szétszabdaltan a magyar kultúrpolitika vagy kulturális politika soha nem volt, és biztos vagyok benne, hogy ez a meglévő problémák és az eredményt elenség egyik záloga és bizonyítéka. (9.30)
