Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 5. kedd - 6. szám - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter
156 Wlassics Gyula a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnökeként 1930ban így fogalmazott: „Semmi két ség, ha még a messze jövő képe is az, hogy a kontenciózus közigazgatási ügyek egyenesen elvi alapon, taxáció nélkül kerüljenek a közigazgatási bíráskodás elé, de mindenesetre ez lesz a közigazgatási bíráskodás fejlődésének végállomása.” Ez az idézet is pél dázza, hogy a közigazgatási perjog fejlődésének szükséges, természetszerű iránya, hogy a közigazgatás cselekvéseivel szembeni szélesen értelmezett bírói kontrollt elkülönült közigazgatási bíróság gyakorolja. Miért szükséges ez a szervezeti elkülönülés? Egy részt, a közigazgatási bíráskodás sajátos célja miatt. A közigazgatási bíráskodás Boér Elek szavaival „jogi garancia az állam mindenhatóságával szemben”. Egyúttal azonban méltányos egyensúlyt kell teremtenie az egyéni érdek és a közérdek, a közigazgatás ob jektív jogrendje és az egyén alanyi jogai és érdekei között, ezáltal pedig az állam működőképességének is biztosítéka. Másrészt szükséges a szervezeti különállás a közigazgatási bíráskodás sajátos belső logikája miatt. A közigazgatási jogviták elbírálása s peciális szakismeretet, bírói attitűdöt igényel. Ennek okát pedig a különböző eljárások tárgyává tett jogviszonyok gyökeresen eltérő sajátosságaiban kell keresni. Míg a polgári perben egymással egyenrangú, mellérendelt felek vitáját dönti el a bíró, a közi gazgatási perben a jogviszony egyik alanya szükségszerűen erőfölényes helyzetben van: az ügyfél áll az információs, szakmai és anyagi erőfölényben lévő hatósággal szemben; egyszerűbben: az egyén az államhatalommal szemben. Ennek a sajátos viszonyrendszerne k a kiegyenlítése aktívabb bírói szerepfelfogást igényel, hiszen a joghoz való egyenlő hozzáférés csak így biztosítható. Ezért kell a közigazgatási perrendtartás alapján a közigazgatási bírónak számos eljárási cselekményt hivatalból megtennie, tevőlegesen hozzájárulva a bizonyítási eljárás sikeréhez. Jogelméletileg igazolható tehát a közigazgatási per sajátos logikája, a közérdek és az egyén szabadságának védelme, az objektív és szubjektív jogvédelem együttes biztosítása és az a tény, hogy az ilyen eljáráso k lefolytatása különös szakismeretet is feltételez, amely jellemzően a közigazgatásban szerezhető meg. Az európai uniós országok többsége is hasonló értelmezést követ a közigazgatási bíráskodás kapcsán. Nem kívánom felsorolni ezeket az országokat, de Európ a döntő többségében elkülönült közigazgatási bíráskodás működik. Azt kell mondani, hogy Magyarországon történelmi hagyományok is vannak: az 1896. évi XXVI.törvénycikk teremtette meg a magyar királyi közigazgatási bíróságot. Ezt az államhatalmat ellenőrző k özigazgatási bíróságot a kommunista diktatúra 1949ben felszámolta. A közigazgatási bíráskodás megteremtését ellenzőknek figyelmébe ajánlom az 1949. évi II. törvény indokolását, amely elismerte, hogy a jogállam fogalmához hozzátartozott a közjogi bíráskodá snak az a rendszere, amelyben a közhatalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű jogviták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szerv hatáskörébe tartozik. Éppen ezért tűnik abszurdnak, hogy egyesek a jogállamot féltik a kommunis ta diktatúrában az éppen a jogállamiság védelme miatt megszüntetett közigazgatási bíróság ismételt felállításától. Mindenesetre a nemzetközi jogtörténeti és jogelméleti megfontolások azt igazolják, hogy az elkülönült közigazgatási bíráskodás megteremtése a z alkotmányos jogfejlődés fontos, garanciális jelentőségű iránya. A 2018. január ljén hatályba lépett közigazgatási perrendtartás megtette ezen az úton az első lépést. Sajnálatos módon a szükséges kétharmados támogatás hiányában akkor nem kerülhetett sor a közigazgatási felsőbíróság egyidejű felállítására. A javaslat ennek a hiányosságnak az orvoslását irányozza elő, és sajnálom, hogy csak a rendszerváltozás után 30 évvel kerülhet sor ezen intézmény felállítására. Az Alaptörvény 25. cikkében rögzíti, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A módosítás kimondani javasolja, hogy bíróságok a rendes és a közigazgatási bíróságok. A rendes bírósági szervezet legfőbb szerve a Kúria, a közigazgatási bíróságoké a közigazgatási felsőbíróság. A rendes bírósági szervezet hatásköre továbbra is elsődlegesen a büntetőügyekre és a magánjogi
