Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 20. kedd (269. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP):
93 Pontosan ezért kell legeltetni, így van. Igaza van, képviselő úr, ezen dolgozik a minisztérium, hiszen úgy kell a gazdák érdekeit figyelembe venni, tehát a legeltetést a területen a hasz nosítás során megengedni, hogy a gazdák és az állataik is biztonságban legyenek, a katonák biztonságban végezhessék a lő- és egyéb kiképzési feladataikat, és mindenki érdekének megfeleljen. Ezen dolgoznak a minisztériumban a munkatársaink, ezért kért a min iszter úr türelmet és megértést a képviselő úrtól is és a gazdáktól is. Meg fogjuk találni a megoldást, hogy milyen feltételrendszer szerint tudja a Kaszó Zrt. a hasznosítási szerződést megkötni a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően. A pályázati és haszn osítási feltételek véglegesítéséig és közléséig pedig még türelmet kell kérnünk. (Gőgös Zoltán: Mehetnek a legelőre vagy nem? Mert ez a lényeg.) Azon dolgozik a minisztérium, hogy lehetővé tegyük, hogy a katonák is végezhessék a lő- és gyakorlati kiképzése ket, és a gazdák is legeltethessék ott az állataikat, hiszen ez mindannyiunk közös érdeke. Ehhez kérünk a képviselő úrtól és a gazdáktól még némi türelmet. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, á llamtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hadházy Ákos, az LMP képviselője: „Miben bíztak?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. HADHÁZY ÁKOS ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap egy nagyon b izarr történet volt itt az ülés végén, az azonnali kérdések végén. Kósa Lajostól szerettem volna kérdezni, azonban ő nem jött be, s nem véletlenül, de nem jött be a miniszterelnök sem és Lázár János sem, s nyilván ez sem véletlen. Kósa Lajos helyett viszon t be kellett jönnie a korábbi szekszárdi polgármesternek, Horváth Istvánnak, ő azonban, mielőtt éppen jelenése lett volna, fogta magát és kiszaladt a teremből és nem volt itt. Ennek ellenére azért megvártam, mintegy félórát kellett várnom, a végére visszaj ött, de abban sem volt több köszönet. Két kérdést tettem fel neki: mikor és kitől tudott először a Tiborcz Istvánféle cégről, és kitől kapta meg a cég világítástechnikai ügyvezetőjének, Mancz Ivettenek a telefonszámát. Ez egy nagyon fontos kérdés. Nagyon fontos kérdés, hiszen a Fideszfrakcióban már azelőtt arról beszélt, hogy hogyan fognak majd pénzeket visszacsorgatni, hogy az önrészt ki tudják fizetni, mielőtt kiírták volna a tendert. Mielőtt kiírták volna a pályázatát a kormány részéről, már azelőtt b eszélt Mancz Ivettetel előttünk a Fideszfrakcióban, hogy esetleg hogyan fognak majd segíteni abban, hogy ez az önkormányzatnak ne kerüljön semmibe. De úgy tűnik, hogy elég mohók voltak a Tiborcz cégénél, hiszen nem segítettek, nem csorgattak vissza semmi pénzt, legalábbis az önkormányzatnak nem - hogy más zsebébe mennyit, azt nem tudjuk , hanem úgy tudjuk, hogy a Miniszterelnökség fizette ki az önrészeket, segítve ki a Tiborcz részét. De tegnap erre sem válaszolt a volt szekszárdi polgármester, államtitk ár úr, hanem elkezdte felsorolni egy előre megírt papírból, hogy hány méter utat fognak a „Modern városok” programban felújítani és mennyi pénzt terveznek, valószínűleg nagyon hasonló módon elfecsérelni, mint ahogy a LEDlámpás beruházásoknál is. Mindent m egteszünk azért… - a következő hónapnak, a következő ötven napnak az a legfontosabb kérdése, hogy valóban el tudjáke herdálni Tiborcz lámpáihoz hasonlóan ezt az irgalmatlanul sok pénzt. Tudom, hogy nagyon szeretnék, ezért olvasta fel, de mi mindent megtes zünk azért, hogy megakadályozzuk. Annyit szeretnék mondani itt nagyjából az ülésszak végén vagy ennek a parlamenti ciklusnak a végén, hogy Bächer Ivánnak volt egy nagyon fontos mondata, amit nagyon sok mindenkinek meg kellene fontolnia. Ő azt mondta, hogy van egy jó híre, mert a szégyen nem tart örökké. A szégyen nem tart örökké! Ez azért jó hír, mert amikor meghal az ember, akkor le lehet tenni a fiainknak, az unokáinknak. Önök is letehetik a fiaiknak, unokáiknak. Én nem tudom, hogy önök érezneke szégyent , nem tudom, hogy például Horváth István éreze szégyent, nem tudom, hogy a miniszterelnök éreze szégyent, hogy mit tett, mekkora lehetősége lett volna ezt az országot valóban
