Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 21. szerda (270. szám) - Változás kell Magyarországon! - Valóság a propaganda mögött, avagy mentsük meg a háziorvosi ellátást és az önkormányzatiság jövőjét, biztos megélhetést az önkormányzati dolgozóknak!” című politikai vita - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
248 járási székhelytelepülések, illetve közös önkormányzati települések székhely szerinti településének van már csak megadva a lehetőség, hogy közpo ntilag ezt megszervezzék, magyarul a feladatellátást minél távolabb viszik megint csak az emberektől. Nem beszélve arról a kis apróságról, hogy nemrégiben jelentette be Czibere Károly, hogy 62 százalékkal emelték a szociális szférában dolgozók bérét. Ezzel szemben megint csak azt kell mondjam, a valóság az, amiről nemrégiben beszámolt egy szociális munkás, aki egy kistelepülésen dolgozik, hogy - mutatom - nettó kettő (Ujjaival kettőt mutat.) forinttal emelkedett a fizetése. Merthogy Czibere Károly államtitk ár úr elfelejtette hozzátenni, hogy valójában ő úgy számolja, hogy 2013 és 2018 között ennyivel nőtt. De mi? Nem a nettó bére a szociális munkásoknak, hanem az a különbség, ami a garantált bérminimumban van. Tehát ezeknek az embereknek nem a bértábla szeri nti fizetése nőtt, hanem a garantált bérminimum. Az az életpályamodell, amit a jelenlegi Fideszkormány például a szociális szférában dolgozóknak kínál, arról szól, hogy egy minimális fizetést kapnak egy életen át, tehát magyarul minimális nyugdíjat fognak kapni azt követően is, tehát összességében egy minimális életet kell hogy éljenek. Az intézményi keretek kapcsán még azt is el kell mondjam, hogy az önkormányzati, illetve polgármesteri hivatalok összevonása és bezárása talán az egyik legkomolyabb bűne a Fideszkormányzatnak. Tudjuk, hogy az Mötv. bevezetésével a 2000 fő alatti településektől elvették az önálló hivatal létesítésének és fenntartásának a jogát. Korábban is voltak 1873tól körjegyzőségek Magyarországon, de ez a szabad társulás elve alapján jö tt létre, nem pedig egy ilyen jellegű kötelezettségként. Mi úgy gondoljuk, hogy szükséges lenne egy nemzeti kormányzatnak egyfajta közszolgáltatási, mondjuk így, önkormányzati minimumot megfogalmaznia és ahhoz végsőkig ragaszkodnia azért, hogy az élhető vi dék megmaradhasson Magyarországon. Ehhez pedig igenis kellenek például az önkormányzati hivatalok is, mint a helyi közösségszervezés egyik alapvető és talán egyik legfontosabb intézménye. Mindamellett persze természetesen kellene hogy a falvakban legyen ol yan értelmiség, akiket a tanító, óvónő, hivatalnok, jegyző, pap és így tovább, ezek jelentik. És persze ezeknek mindegyiknek egyfajta intézménye, működő intézménye is kellene hogy legyen. Mert ez az, ami egy falut élhetővé és egyben lakhatóvá is tesz. Ha e zeket a humán közszolgáltatásokat mi megpróbáljuk valamilyen módon központosítani, járásközpontokba vagy székhelyönkormányzatokhoz tenni, ezáltal a feladatellátást csak eltávolítjuk az emberektől, és kiüresítjük ezeket a falvakat. Nincs mindenkinek, államt itkár urak, személygépkocsija, hogy naponta akár többször odavissza megjárjon egy kisváros és egy kistelepülés közötti távolságot. Amennyire önök a helyközi közlekedést például a központi költségvetésből finanszírozzák, abból az következik, hogy gyakorlat ilag most már ha valaki ügyet akar intézni egy szomszédos kisvárosban, egy vagy két nap is kell, mire megfordul, mert nincsen autóbusz, ami elvigye és ami visszahozza. Tehát egyik nap elmegy, sorszámot húz, és másnap vagy harmadnap elmegy és elvégzi a dolg át. Sajnos jelenleg ez a helyzet. Mondom, hogy minden nagy fenntartónak van egyfajta kötelező veszteségpótlás, amit ezekbe nagy Volántársaságokba bele kell tenni, de ehhez az állam összesen 2 milliárd forintot ad. Ez nevetségesen kevés. Az önkormányzati f eladatok elvonásáról és kiüresítéséről szeretnék még szót ejteni. Amikor önök a járási rendszert megalkották, azáltal az önkormányzatoktól olyan feladatokat vettek el nagyrészt, amelyeknek az elbírálása jórészt normatív alapon történik. Minden olyan jelleg ű feladatellátást, ami viszont méltányosságot vagy mérlegelést igényel, ott hagyták az önkormányzatoknál. Ezáltal a feladatteher valójában nem csökkent nagyon sok tekintetben, hiszen éppen azoknál a feladatoknál, ahol több munkavégzés járul egyegy határoz at meghozatalához, annál többet kell a helyi dolgozóknak végezniük. Itt még egyszer vissza kell hogy kanyarodjak az önkormányzati köztisztviselők béréhez. Először is, tisztelt Banai államtitkár úr, a STADAT 2.1.40 táblája alapján, jelentem tisztelettel, 84 5 ezer ember dolgozik alkalmazásban az államnál. Ezt lefordítom önnek magyarra, hogy megértse. Tehát
