Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 21. szerda (270. szám) - Változás kell Magyarországon! - Valóság a propaganda mögött, avagy mentsük meg a háziorvosi ellátást és az önkormányzatiság jövőjét, biztos megélhetést az önkormányzati dolgozóknak!” című politikai vita - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
246 ELNÖK : Köszönjük. Most megadom a szót He gedűs Lorántné képviselő asszonynak. HEGEDŰS LORÁNTNÉ ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Itt a vitanap bevezetőjében államtitkároktól és kormánypárti politikusoktól azt hallhattuk rendremódra, hogy az önko rmányzatok tekintetében az elmúlt években mennyivel nőtt a döntési és gazdálkodási szabadság, a feladatteher mennyire csökkent, hogy nőttek a bérek, milyen nagy a jólét. Sőt, most legutoljára azt is meg kellett hogy hallgassuk, hogy az önkormányzatok már 1 990 óta saját maguk dönthetnek a dolgozóik béréről. Valójában - egy kis közbevetést hadd tegyek hozzá - általánosan az önkormányzatok egyegy település tekintetében csak 2016 decembere óta térhetnek el az önkormányzati köztisztviselői illetményalaptól. Add ig és azóta is egyébként ez törvényben van szabályozva. Mindezen dolgok alapja és igazságtartalma, amit önök elmondtak, erősen megkérdőjelezhető, ezért engedjék meg nekem, hogy most a valóságról beszéljek, az önök számára elmondjam, hogy mi folyik valójába n Magyarországon. Kezdjük ott, hogy valójában arról szól a történet, hogy a gazdálkodási szabadság az önkormányzatoknál jelentősen szűkült, az intézményi keretek az önkormányzatoknál jelentősen szűkültek, és igen, a bérek nemhogy nőttek volna, de az értékü ket, a vásárlóerejüket tekintve jelentősen csökkentek. Először hadd kezdjem a gazdálkodási szabadság szűkítésének a kifejtésével. Először is itt van a feladatfinanszírozás bevezetése. 2011től az új önkormányzati törvénynek talá n ez volt az egyik legjelentősebb kihatással járó intézkedése azzal, hogy bevezették a feladatfinanszírozást a központi normatívák helyett. Amelyek most már egymás között nem átcsoportosíthatók, és soha nem fedezik a tényleges kiadást, hiszen az önkormányz ati törvény maga az, ami kimondja, hogy mindig is fenn kell tartani az egyes önkormányzatoknál az érdekeltségi bevételt. Tehát ezt fenn kell tartani mint bevételi forrást, illetve egyfajta elvárt saját bevételt határoznak meg. Tehát településnagyságtól, lé lekszámtól és adóerőképességtől függően támogatják valamilyen százalékban az önkormányzatok egyes feladatellátásait. Ezáltal tehát az történt az önkormányzatoknál, hogy gyakorlatilag folyamatosan pénzügyi zavarban vannak, és soha nem tudják tökéletesen, 1 00 százalékban és leginkább megfelelő színvonalon ellátni a feladataikat. A másik a helyi adórendszer kibővítése a helyi adóztatásnál. Azt látjuk, hogy noha minden másnál jelentős szűkítés van, itt aztán jelentős szabadságot kaptak az önkormányzatok, és re ndremódra vezethetnek be helyi adó mellett - most már tudjuk - települési adót is. Ez semmi mással nem jár, mint azzal, amit az előzőekben elmondtam: ez a bizonyos alulfinanszírozottság kipótlása. Ledelegálja a feszültséget helyben. Magyarul: ahhoz, hogy egy önkormányzatnak legyen bevétele, a saját népét, a saját lakosságát kell jelentősen megadóztatni, hogy egyáltalában a feladatait úgyahogy, de el tudja látni. Például, hogy a köztisztviselők bérét ott helyben fel tudják emelni, ehhez az kell, hogy a saj át adóbevételeiket felemeljék. Tehát adózzon a nép azért, hogy az önkormányzati tisztségviselők megfelelő bérezést tudjanak kapni. Ez egy nagyon nem jó megoldás, egy nagyon szerencsétlen és rendkívül igazságtalan megoldásnak tartjuk. Ezzel szemben mi azt j avasoljuk, hogy a központi normatívákat emelni kell. Nyilván egy szigorú elszámolási fegyelem megtartása mellett, de egy észszerű átcsoportosítási lehetőséget szeretnénk javasolni, valamint - éppen a gazdálkodási szabadság visszaadása érdekében, igen - jav asoljuk a helyben képződő szja 8 százalékának és a gépjárműadó 100 százalékának a helyben tartását. De a gazdálkodási szabadság szűkítése mellett meg kell említsem a vidékfejlesztési programok finanszírozását is mint problémát. Ugye, tudjuk, van a „Modern városok” programja, hazai forrásokból van finanszírozva, de emellett vannak a TOPos források, amiből a megyék és a megyei jogú városok részesülhetnek. Csak hát, sajnos ezen források összességéből éppen azok a kistelepülések, az ezer fő alattiak, de mondju k ki nyugodtan, inkább a 2000 fő alatti települések maradnak ki jellemzően, amelyek egyébként összességében Magyarországnak területileg mintegy 75
