Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 18. szerda (248. szám) - Egyes állam által nyújtott támogatások és ösztöndíjak adómentességéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
954 megvalósították. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem nagy szomorúsággal, hogy önök ezt véleményünk szerint diszkriminatív módon tették meg, ugyanis amiről itt Rétvári Bence is beszélt, az a kedvezmény kizárólag a nők számára áll rendelkezésre, te hát csak ők vehetik igénybe a diákhitelvisszafizetésre vonatkozó kedvezményeket, és mi úgy gondoljuk, hogy ez a férfiakra nézve diszkriminatív. Hiszen miért ne fordulhatna elő - és engedjék meg, hogy akár egy konkrét példával éljek , hogy egy férfi vette fel a diákhitelt az egyetemi évei alatt, az egyetem befejezése után született gyermekük, mondjuk, a harmadikat most várják, ugyanakkor a feleségének nincs diákhitele? Ebben az esetben a férfi nem igényelheti a diákhiteltartozásra vonatkozó kedvezményeket , tehát számukra ugyanaz a hiteltartozás, ugyanaz a törlesztőrészlet visszafizetése szükséges, mint az önök által most bevezetett kedvezmény előtt, ők semmifajta mentességben nem részesülnek, csak azért, mert ebből az adott párból, férjfeleségből a férfi volt az, aki felvette a diákhitelt. Tisztelt Előterjesztő Úr! Én nagyon örülnék, ha esetleg a zárszavában vagy akár az előtt is reagálna erre a diszkriminációra vonatkozó felvetésre, hogy miért van az, hogy önök csak a nőket részesítik előnyben. Egyébként természetesen ezzel a részével egyetértünk, de kérdezem én, hogy ugyanez a kedvezmény miért nem vonatkozik egy adott család esetén a család férfi tagjára, ha éppen ő vett fel diákhitelt - nagyon örülnék, ha erre válaszolna. De itt a diákhitelkedvezmény ka pcsán egyébként más problémák is felmerülnek. Tudniillik mi van akkor, ha valaki az egyetemi évei alatt úgy dönt, hogy ő inkább meghúzza a nadrágszíjat, inkább kisebb lábon él, és nem veszi fel a diákhitelt, elmegy diákmunkát végezni, és egyéb módon próbál pénzt szerezni a tanulmányainak a finanszírozására, míg másvalaki felveszi a diákhitelt, ő, mondhatni, ezáltal kicsit nagyobb lábon él, kicsit könnyedebben tudja átvészelni az egyetemi éveket, és most az önök kezdeményezése ezt a fajta utóbbi életstílust, miszerint valaki diákhitelt vesz fel, jutalmazza? Ezt kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az önkormányzatok eladósodtak, és az önkormányzatok esetén is nagyon nagy felháborodás volt azon önkormányzatok részéről, amelyek betartották a határokat, n em vettek fel hitelt, hanem abból gazdálkodtak, amijük volt, más önkormányzatok ezzel szemben több száz milliós hitelt vettek fel, nagy lábon éltek, meg tudtak valósítani beruházásokat. És önök egyszerre eltörölték, lenullázták ezeket a tartozásokat, és ak ik több száz milliós hiteltől szabadultak így meg, azok örültek, akiknek pedig nem volt hitelük, mert abból gazdálkodtak, amijük van, sajnálták, hogy korábban ennyire szigorúan vették a korlátaikat, a határaikat. Ez tehát akkor is egyfajta igazságtalanság volt, és hogy ez mennyire így volt, ezt önök is belátták, hiszen később kompenzálták azokat az önkormányzatokat, ahol kevésbé engedtek el hiteleket. Ez tehát, úgy gondolom, egy olyan párhuzam, ami erre a helyzetre is megállja a helyét, hiszen itt sem korre kt az, hogy ha valaki az egyetemi évei alatt nem vesz fel diákhitelt, helyette diákmunkát végez, és tényleg kisebb lábon él, őket ilyen értelemben büntetjük, és akik pedig diákhitelt vesznek fel, azokat később ezért jutalmazzuk, és az ő számukra különböző kedvezményeket biztosítunk. Én úgy gondolom, hogy itt is van egyfajta igazságtalanság ebben a rendszerben, és nagyon örülnék, ha önök is belátnák ezt, és ahogy az önkormányzatok esetén, ebben a párhuzamos példaként felállított ügyben is megtették azt a lép ést, hogy kompenzálták azokat az önkormányzatokat, ahol nem volt mit elengedni, nem engedtek el hiteltartozást, úgy ebben az esetben is valamilyen módon megtalálnák annak a módját, hogy akik nem vettek fel diákhitelt, azok se kerüljenek rosszabb helyzetbe. Úgyhogy, bár Rétvári Bence előterjesztő úr nem nagyon figyelt a felszólalásom ideje alatt (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) , én bízom benne, hogy ezekre a kérdésekre fogunk választ kapni, ez ugyanis nemcsak engem foglalkoztat, hanem nagyon sokat foglalkoztak most a médiában is ezzel kapcsolatban, hogy ez a fajta diákhitelre vonatkozó kedvezmény milyen diszkriminatív, és van egy kormányrendelet ezen a mostani szabályozáson kívül, amely egy átvezetése az erre vonatkozó adókedvezményeknek, ezenkívül nem foglalko ztunk ezzel az Országgyűlésben. Ezért is használtam ki az alkalmat, hogy itt most beszéljünk róla röviden, és részben magyarázatot kapjak, részben pedig
