Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 18. szerda (248. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - ELNÖK: - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
927 kifosztott magyar emberek pénzét vették el, tökéletesen indokolatlan módon. Köszönöm a figyelmet. (Volner János tapsol.) ELNÖK : Köszönjük. Most megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak. BURÁNY SÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a vita pontosan tükrözi a helyzetet, pontosabban a vitának a hi ánya pontosan tükrözi a helyzetet, hiszen miközben itt az elmúlt órákban a szemünk előtt az ellenzéki képviselők meglehetősen aktívak voltak, a kormánypárti képviselők ezzel szemben igencsak passzívnak bizonyultak, és inkább a távollétükkel tüntettek, mint sem a jelenlétükkel. Megmondom önöknek őszintén, hogy ez érthető; érthető, mert szemmel láthatóan a kormány képviselője is, aki nincs benn a teremben, igaz, a házszabály szerint ebben az esetben ez nem kötelező, de azért illik, és a kormánypárti képviselők túlnyomó többsége egyszerűen szégyelli azt, amit a Magyar Nemzeti Bank és annak vezetője művel - és ezt meg lehet érteni. Tragikus, hogy ezt szégyellni kell, de bizonyos értelemben, emberileg legalábbis, meg lehet érteni. Miről van szó tulajdonképpen? Ha a szakmai részét nézzük, még nem a botrányok részét nézzük, hanem a szakmai részét, akkor tulajdonképpen azt kell mondanom önöknek, hogy Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank élén lényegében ott folytatta, ahol miniszterként abbahagyta, és ennek a gazdaság politikának az egyik sarkalatos eleme éppen a forint gyengítése volt. Ezt miniszterként támogatta, majd a Magyar Nemzeti Bank elnökeként szintén támogatta ezt a folyamatot. Ennek a forintgyengülésnek drámai következményei vannak. Ráadásul, ha ehhez hozzáve sszük, hogy a kormány szemmel láthatóan nem akarja belátható időn belül bevezetni az eurót, akkor teljesen világos a cél. Míg az euró bevezetése egyfajta pénzügyi stabilitást jelentene az országnak, míg az euró bevezetése azt jelentené, hogy ahhoz a klubho z tartozunk mi is, ami a szemünk előtt válik az Unió belső magjává egy kétsebességes Európai Unióban, aközben a forint árfolyamának gyengítése önöknek sokkal fontosabb érdekük, mint az, hogy Magyarország a stabil és pénzügyi válságok idején sokkal kiszámít hatóbb és stabilabb eurózónához csatlakozzon. Igaz, akkor nem trükközhetnének, nem játszhatnának az árfolyammal, márpedig úgy tűnik, hogy pontosan ez volt a cél. Mint ahogy az előbb említettem, önök a forintot drasztikusan legyengítették a 2010es kormányv áltáshoz képest. Ennek a forintgyengítésnek egy gazdasági szektor, az exportban orientált cégek kétségtelenül hasznát látják, de mindenki, aki importterméket felhasznál, az itthoni fogyasztók, a kisboltok, egyáltalán a magyar társadalom nagy többsége viszo nt kárvallottja ennek a folyamatnak, és a legnagyobb kárvallottja ennek a folyamatnak a devizahitelesek széles köre. Önök azt érték el ezzel a politikával, hogy milliónyi ember helyzete reménytelenné vált, és ennek a politikának mintegy melléktermékeként a Magyar Nemzeti Bank pedig nyereséget termelt. Mert ez egy ökölszabály a monetáris politikában, hogy amikor a nemzeti valuta erősödik, akkor a jegybank veszteséges; amikor a nemzeti valuta gyengül, ahogy a forint gyengült az elmúlt években, akkor a jegyban k nyereséges. Ennek a nyereségnek viszont ez volt az ára: a devizahitelesek vesztesége és a hazai fogyasztók importot felhasználó részének a vesztesége. Nézzük, hogy önök ezt a nyereséget egyébként meg mire használták. Már rögtön az elején elképesztő botrá nysorozat robbant ki, amikor még csak annyit lehetett - idézőjelbe téve a „csak” szót - tudni, hogy ezekből a nyereségből származó súlyos milliárdokból önök példátlan költekezésbe kezdtek a Magyar Nemzeti Bankban. Elkezdték megvásárolni a kastélyokat, és e kkor elkezdték létrehozni a különböző alapítványokat, hogy a közpénzt kimenekítsék és kivonják egyébként a törvényes ellenőrzés hatálya alól. Eközben egyébként még a tiltott finanszírozást is megvalósították, hiszen teljesen világos, hogy amikor az alapítv ányokon keresztül jegybanki pénzből vásárolnak állami kötvényeket, akkor ez nem más, mint a költségvetés tiltott finanszírozása. Szokták mondani
