Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 18. szerda (248. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
925 hogy mindenre van európai példa. Ezeknek az intézkedéseknek az összességére törvénybe foglalva nincs példa. Egy példátlan jegybanki törvény alapján történik így. A je gybank tavaly 54 milliárd forint nyereséget realizált, és nem az állam mint tulajdonos dönt arról, hogy mihez kezd ezzel a nyereséggel, hanem a jegybanki vezetés az állam, a tulajdonos érdekeit, szándékát teljesen figyelmen kívül hagyva maga dönti el, hogy ezzel az irdatlanul nagy összeggel mit kezd. Jelezni szeretném önöknek azt, hogy 12 milliárd forintról komoly viták folynak az Országgyűlésben, amikor a költségvetési törvényt tárgyaljuk. Egykét milliárd forintról! Itt pedig 54 milliárd forint sorsáról van szó, válaszok pedig nincsenek. Fontos azt is látni, hogy az utóbbi négy évben a Magyar Nemzeti Bank devizaárfolyamváltozásból származó eredménye több mint 1000 milliárd forint, ez a 2016os évben 117 milliárd forintot tett ki. Itt meg szeretném kérdez ni a jegybanki vezetést is, a kormány képviselőit is, hogy az az 1000 milliárd forint, ami a devizaárfolyamváltozásból származó nyereséget jelenti, miért nem lett a devizahiteleseknek visszaadva. Miért a jegybank kaszált ezen, miért a jegybanki alapítvány okhoz került ennek a pénznek egy tetemes része? Ezek nagyon súlyos kérdések, hölgyeim és uraim, 1000 milliárd forintról van szó. A kormány nem azokat a devizahiteleseket segítette meg ebből az összegből, akik egyébként nagyon sokszor az otthonaikat is elve szítik, és most már több mint százezer emberről és százezer családról beszélünk, a hozzátartozókkal együtt durván félmillió embert érint ez az intézkedés. Ezeket az embereket a kilakoltatás réme fenyegeti. Mért nem rajtuk segítettek? Fontosabb volt a jegyb anki alapítványokat feltőkésíteni, a rokonokat, barátokat, ismerősöket jó pénzért megfizetni, különböző furcsa, gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött gazdasági ügyleteket csinálni és ezeket folytatni éveken keresztül? Súlyos kérdések ezek, hölgyeim és uraim. Szintén meg szeretném kérdezni, hogy ha a kormány olyan komoly sikerpropagandát folytatott a növekedési hitelprogram kapcsán, akkor ez vajon miért nem folytatódik jelenleg. Tudom, erre majd az lesz a kormányzati válasz, hogy dübörög a gazdaság, csod álatosan állunk, minden rendben van, és most már nincs szükség a növekedési hitelprogramra. A kormány szándékai azonban teljesen mást mutatnak. Itt emlékeztetnék arra, hogy elvileg a kis- és középvállalkozói szektor megsegítésére szánták és a hitelezés fel lendítésére, a gazdaság élénkítésére szánták ezt a programot, ténylegesen azonban a növekedési hitelprogram első két pillérében felhasznált 701 milliárd forintból a tíz főnél kisebb létszámot foglalkoztató vállalkozásokhoz új hitelként mindössze 18 milliár d forint került. Hölgyeim és Uraim! 701 milliárd forintból a kicsikhez új hitelként 18 milliárd forint került. Látható tehát, hogy nem a valódi kisvállalkozások megsegítése és nem a hitelek nyújtása volt ennek a hitelnek a feladata, sokkal inkább azokat a kormányzati középvállalkozásokat segítették meg, gyakorlatilag láthatatlanul, amelyek e mögött a hitel mögött állnak, és akik ennek a haszonélvezői. Azért mondom, hogy láthatatlanul, mert sem a parlamentnek, sem más olyan szervnek, ahová az ellenzék képvis előket delegálhatna, nincs ahhoz joga, nincs arra törvényes lehetősége, hogy betekintsen azoknak a magánszemélyeknek és gazdasági társaságoknak a körébe, akik ezekből a hitelekből jelentős összegben részesültek. Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy absz urdnak tartjuk azt az állapotot, és ezt már többször hangsúlyoztuk, hogy a jegybanki alapítványokba több mint 260 milliárd forint kerül, és a jegybank vezetése gyakorlatilag saját pénzeként gazdálkodik ezzel az összeggel. Figyelmébe ajánlom alelnök úrnak, és kérem, hogy elnök úr részére ezt az üzenetet mindenképpen tolmácsolja, hogy az angol jegybank elszámolásának szabályai, az eredmény elszámolására gondolok, mennyire szigorúak a magyarországi gyakorlathoz képest. Nem zsebpénzt osztogatnak a jegybanki vez etésnek, amivel szabadon rendelkezhet. Rendkívül szigorúan rendelkeznek a nyereség felhasználásának lehetséges módjairól. Szerintem ezen a téren bőven lenne mit változtatni, hiszen ha megkérdezik akárcsak az átlagembert az utcán ma Magyarországon, akkor el fogja mondani, hogy felháborítja az, ami a jegybanki alapítványok környékén történik.
