Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 18. szerda (248. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
903 kérdés, amit a piac rendszeresen feltesz. Erre válaszokat kellene találni, és egy MNBjelentés is egyébként egy olyan hely, ahol bizonyos típusú válaszokat ebben a tárgykörben meg lehetne adni. Ugyanígy szeretném alelnök úrnak feltenni a kérdést, ha önt hozta ebb e a kellemetlen helyzetbe a főnöke, hogy gyáván elmenekült - ön egyébként, azt kell hogy mondjuk, meg fog birkózni ezzel a szakmai feladattal, hiszen ön irányítja feltehető módon a szakmai munkát, a főnöke pedig inkább politikai szerepvállalásra ragadtatja magát jellemző módon , de 2016ban a jegybank arany- és devizatartaléka 5,8 milliárd euróval, tehát mintegy 1880 ezer milliárd (sic!) forinttal csökkent, és azt kell mondjuk, hogy ezen belül az MNB az állam aranykészletét tulajdonképpen nullára apasztott a, ha hihetünk a jelentés 102. oldalának. Ha ez így van, akkor ez ugyanakkor magyarázatért kiált: miért, milyen módon, milyen feltételrendszer mellett következett be ez az 1880 milliárd forintos csökkenés és az aranykészlet gyakorlatilag lenullázása? Tehát nyilvánvaló, itt szakmai és egyéb magyarázat is elvárható lenne, nemcsak a jelentés 102. oldalán található nagyon szűk tulajdonképpeni jelentés. S azt kell mondjuk, már említettem, hogy az MNB felügyelőbizottságának jelentését érthetetlen módon nem veszi napirendjére a Gazdasági bizottság. De ami még az MNB irányába vonatkoztatható kérdés, az az, hogy a működési költségeik 60 százalékát személyi jellegű ráfordítások teszik ki a jelentés egy részlete alapján. Ha ez a 60 százaléknyi személyi jellegű ráfordít ás igaz, akkor egyetlen kérdésem van: hány olyan ügyvezető igazgatójuk van, aki havi 5 milliós vagy ennél magasabb munkabérrel rendelkezik? Hiszen az MNB nem profitorientált részvénytársasági formában működik, egész egyszerűen nincsen olyan igazgatótanácsa , amely normális szabványok szerint határozná meg ezt az említett bérszínvonalat és annak feltételeit, de az emeléseket nem állami előírás foganatosítja és határozza meg jelen pillanatban, hanem egyfajta kollektív szerződés. Ezért adódik a kérdés, hogy önö k saját hatáskörben hogy döntöttek, tehát hány olyan vezetőjük van, aki 5 millió forintot vagy annál többet visz haza havonta. Úgy érzem, ez közérdekű adat kellene hogy legyen. Azt is látjuk, hogy az MNB közgyűlés nélkül, az osztalékbefizetésekről is tulaj donképpen az igazgatósága által dönt, ami nemzetközi viszonylatban legalábbis példátlannak tűnik, egyfajta hungarikum. Mi nem nagyon találtunk ugyanilyen metódust akár az európai országokban, akár távolabb, de azt látni kell, hogy más országokban jellemző az, hogy az osztalékbefizetés során tulajdonképpen a nyereség, a többlet egészét befizetik a költségvetés számára, azon logika alapján, hogy ha hiány keletkezik, azért is a költségvetés kell hogy jót álljon. Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a vizsgált idősza kban a devizaárfolyamváltozásból származó eredmény, a realizált nyereség több mint ezermilliárd forintot tett ki összességben, 2016ban 117 milliárd forintról beszélünk, és azt látjuk, hogy a többlet egy részét bizonyított módon a devizahitelkárosultak f izették meg. Elképzelhetőnek tartjae alelnök úr a főnökével szemben azt, hogy ezt az összeget legalább részben a hitelkárosultak helyzetének megsegítésére fordítsák? Ennek egyik módja lehetett volna az osztalékfizetés, de egy kártérítési alap létrehozatal a is lehet ilyen mód, amely kártérítési alapba csatornázva, kanalizálva a pénzek egy részét, igenis lehetne segíteni a legnehezebb helyzetben lévőkön, hozzáteszem, a saját forintjaikból, hiszen itt a saját pénzük visszacsatornázásáról lenne szó. Nyilván fe lveti a kérdést az is, hogy az MNB alapítványai milyen szerepet vállalhatnak mindebben, hiszen az a 260 milliárdos összeg, ami náluk szerepel, egy méltányos eljárás során a devizahitelkárosultak terheinek enyhítéséhez is hozzájárulhatna. Ugyanakkor értem én, hogy nagyjából milyen koncepció mentén hozták létre ezeket az alapítványokat, tehát teljesen működőképes modell lett volna, hogy nyílt piaci műveletekkel, egyéb gazdasági intervenciós eszközökkel hozzájáruljanak a nemzetgazdaság stabilizálódásához. Csa k a helyzet az, hogy ezek az alapítványok egyáltalán nem ezt a szerepet töltik be, egyáltalán nem ilyen funkciójuk van, sokkal inkább alternatív eszközökkel és alternatív síkokon dolgoznak, ingatlan, műkincsvásárlással, illetve portfólióbővítéssel vannak elfoglalva. Adódik egyébként a kérdés, hogy az MNB, amely a hírek szerint eladta az Eiffel Palacet, amit három évvel ezelőtt azért vásárolt, hogy apparátusát majd abban helyezze el, miért adta el ezt az ingatlant. Befektetési tevékenységet tetszenek végez ni? Vagy
