Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 17. kedd (247. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény és a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
810 módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvé ny módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény és a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról sz óló 2017. évi XXV. törvény módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája. A kormányelőterjesztés T/17819. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként megadom a szót Trócs ányi László igazságügyi miniszter úrnak, a törvényjavaslat előterjesztőjének. Öné a szó, miniszter úr. DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény rég nem látott hullámokat, indulatokat váltott ki. A törvény alapvetően politikai össztűz alá került: megtámadták az Alkotmánybíróság előtt, vizsgálni kez dte a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság, és politikai vita tárgyát képezte az Európai Parlamentben is. Az e testületek előtti érvek csak látszólag jogi, valójában politikai természetűek, nincs még egy ilyen törvényünk, amelyet ekkora érdeklődés övez ett volna, még az Alaptörvény elfogadása sem váltott ki ilyen heves politikai reakciókat. Számomra azonban igazságügyi miniszterként elsődlegesen jogi ügyről van szó, ezért is vállaltam az expozé megtartását. Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmények szervezeti kereteit, így a létesítés feltételeit törvény határozza meg. A tavaszi törvénymódosítással elfogadott szabályozás mindenkire egyformán vonatkozik, a törvény megalkotásának elsődleges célja az átláthatóság biztosítása vo lt valamennyi, Magyarországon működő felsőoktatási intézmény vonatkozásában, ekként nem is tudom a lex CEU elnevezést jogilag értelmezni. A megalkotott szabályozás olyan, amely megfelel a diszkriminációmentesség követelményének, és kiterjed minden, Magyaro rszágon működő külföldi felsőoktatási intézményre. A tavaszi módosítás tehát úgy biztosította az átláthatóságot, hogy egyúttal eleget tett a legfontosabb jogállami követelményeknek is. Az oktatás, a felsőoktatás nemzeti ügy, nincsenek egységes európai mode llek, a tagállamok nagyfokú szabadsággal rendelkeznek a külföldi felsőoktatási intézmények működési feltételeinek meghatározására. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. cikkely 165. cikke (sic!) alapján sem állapítható meg, hogy a felsőoktatási in tézmények működési feltételei meghatározásának vonatkozásában az Unió bármilyen hatáskörrel rendelkezne. A nemzeti oktatási és képzési rendszerek kialakítása és működtetése az uniós tagállamok hatáskörébe tartozik. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése alap ján Magyarország ezt a hatáskört nem adta át az Európai Unió részére. A tagállami szabályozás uniós szerződésekkel összhangban lévő szabadságával kapcsolatos felfogást a következő példákkal tudom alátámasztani. Spanyolországban nem kezdhet külföldi felsőok tatási intézmény felsőoktatási tevékenységet anélkül, hogy tényleges oktatási programot nyújtana a származási országában. Hollandiában pedig főszabály szerint csak azok a felsőoktatási intézmények használhatják az „egyetem” és az „alkalmazott tudományokkal foglalkozó főiskola” elnevezést, amelyek elsődleges létesítménye az EGTben található. Olaszországban pedig nem kezdheti meg a tevékenységét olyan külföldi felsőoktatási intézmény, amely származási országában nem nyújt oktatási programokat, tehát nem vége z oktatási tevékenységet. Franciaországban külföldi felsőoktatási intézmények csak magán felsőoktatási intézmények kereteiben működhetnek, és nem használhatják az „université” elnevezést, és a diplomák kiadása állami monopólium. A Velencei Bizottság vélemé nyének 73. pontjában és a 121. összegző pontjában is megállapította, hogy az egyes államok nagy mozgástérrel rendelkeznek a tekintetben, hogy milyen módon szabályozzák a felsőoktatási intézmények működési feltételeit. A Velencei Bizottság a
