Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 3. kedd (243. szám) - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba vételéről - Az átmeneti bányászjáradékban részesülők közérdekű nyugdíjasszövetkezeten keresztül történő foglalkoztatása érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
472 voltam, hogy ez a jogszabály, ennek az alapjogszabálya kifejezetten azt a célt szolgálja meggyőződésem szerint, hogy egy biztonságosabb és jobb munkalehetőséget tudjon biztosítani azoknak, akik egyébként önmagukban nagyon nehezen és kiszolgáltatott helyzetben lennének képesek a munkavá llalásra. El kell mondanom, tisztelt Ház, hogy az egész világon, nem csak Magyarországon, amikor közeledik a nyugdíj időszaka, és amikor már belátható távolságban van, akkor az érintett mélyen elgondolkodik, hogy milyen életforma, mi az, amit majd meg fog valósítani a jövőben is, milyen élet az, amit folytathat. Ezt én átéltem, és szerencsés voltam, hiszen olyan foglalkozásom volt, hogy tovább dolgozhattam, nem függtem valakitől vagy valakiktől, a munkáltatótól, ahogy most becézzük azt, nevezzük egyenesen a nevén, attól a fajta munkamozgatótól, tőkéstől, akinek az a feladata, hogy a lehető legnagyobb profit mellett foglalkoztassa azokat, akiket foglalkoztat, hiszen a gazdaságot azzal akarja erősíteni, főleg a saját gazdaságát, hogy minél olcsóbb munkabérrel, minél jobb feltételekkel a saját számára foglalkoztasson embereket. A szövetkezés arra szolgál, hogy az a csoport, amely kölcsönös bizalom alapján egy ilyen szövetkezésre lép, sokkal kevésbé kiszolgáltatott. Annak, aki egy ilyen szövetkezés útján igyekszi k a munkavállalók piacára belépni, már vannak bizonyos védelmei, amely védelmeket egyfelől a törvény, másfelől pedig maga a szövetkezési csoport biztosítja. Én a magam részéről elmondtam júniusban, és most is el kell mondanom, hogy több ok van, ami miatt e zt a törvényt támogattam és támogatom, de elsősorban és döntően az, hogy végre tettünk egy olyan lépést, amely hosszú időn keresztül, éppen a szocialisták elődjei által, ’90 előtt egy olyan helyzetet teremtett, amikor a szövetkezés valamiféle szitokszóvá v ált, pedig Magyarországon a szövetkezés a XIX. századtól kezdődően azoknak, akik kiszolgáltatottak voltak, egyébként egyfajta garanciát és biztonságot jelentett. Ezt jelenti most is meggyőződésem szerint ez a törvény, amelyen lehet, hogy majd menet közben kell javítani, kell változtatni, minden törvény ilyen, de a jelen pillanatában, úgy, ahogyan most elindult, tegyék a kezüket a szívük helyére azok, akik most ellenzik, tisztelettel, én úgy látom, hogy június óta ennek a törvénynek olyan mozgása van, a társ adalmon belül olyan visszhangja van, amelyet kedvezőnek kell hogy tekintsünk. Szövetkezetek alakulnak, és ezek a szövetkezetek, úgy tűnik, életképesek. Tisztelt Ház! El kell mondanom azt is ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy azt világosan látni kell, és most a fiataloknak mondom, hogy 50 év fölött - és azért vannak itt jó néhányan, akik fiatalnak érzik magukat, de 50 év fölött vannak , amikor majd ki akarnak lépni a munkaerőpiacra, meglepve fogják tapasztalni, hogy ők már nem fiatalok, meglepve fogják t apasztalni, hogy milyen érdekes ez a munkaadó, száz kifogást fog találni, de nem engem, hanem majd egy 30 évest vagy még fiatalabbat igyekszik a munkahelyre odacsábítani. A szövetkezés, amiről most beszélünk, ezek ellen a kiszolgáltatottságok ellen kell ho gy garanciákat nyújtson. Hogyan? Többek között anyagi lehetőségekkel is. Kérem, világossá kell tenni: az, aki munkát ad, a munkaadó, nem egy jótékonysági intézmény. Az nem arról szól az ő részéről, hogy én olyan végtelenül humánus ember vagyok, hogy azt ak arom, hogy te dolgozhass és jobban élj. Nem erről szól a történet. Ez arról szól, hogy profitot akar szerezni. Márpedig ha az állam azt akarja, és azt akarja, a kormány azt akarja és mi is azt akarjuk, hogy minél jobb feltételek mellett az, aki nyugdíjba m ent, tovább tudjon dolgozni, akkor ehhez kedvezményeket kell adni mindkét oldalon, a munkaadó és a munkavállaló oldalán is. Csak ez a fajta egyensúly teremtheti meg azt, hogy valóban egy olyan új helyzetet tudunk létrehozni, legalább egy szegmensében annak a piacnak, amely oly módon telített az elmúlt időszakban, azaz a munkavállalók részéről, hogy biztosítjuk ezeket a kedvezményeket. Én ezért azt gondolom, hogy ha alaposan végiggondolják, és nem arról beszélünk, hogy elége a nyugdíj, hát, a nyugdíj soha n em elég, ezt biztonsággal merem állítani, és azt is nagyon határozottan kijelenthetem, hogy ha nagyon alaposan végiggondoljuk, az elkövetkező 102030 évben ez még inkább így lesz, következésképpen egyre inkább garantálni kell azt, hogy aki dolgozni tud, a ki egészséges, az tudjon is megfelelő feltételek mellett dolgozni.
