Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 12. kedd (266. szám) - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
2890 minket, ha mi nem h isszük el, hogy képesek és érdemesek vagyunk a megmaradásra. Ha nem hiszünk magunkban, nem hiszünk a jövőnkben, elveszünk. De különös utat szánt nekünk a Teremtő. Történelmünk során újból és újból porrá törettettünk, hogy abból megújult lelkierővel és tart ással álljunk talpra, ezzel példát mutatva más nemzetek számára is. Az újrakezdés erejével nem csupán magunkat erősítettük, hanem másokat is gazdagítottunk, bárhová is sodort bennünket az élet. A magyarság teremtő ereje mutatkozik meg azokban az értékekben , kéznyomokban, amelyekkel a magyarlatinamerikai és magyarspanyol baráti tagozat vezetőjeként sokszor szembesülök, amiket távolra került honfitársaink égettek új hazájuk történelmének lapjaira, gyakran sorsfordító módon feltűnve az ottani közösség életé ben. Ezek a kéznyomok léteznek, működnek, hatnak, akár ismerve, akár ismeretlenül. A távoli közösségek mindennapjait átszőve égették bele magukat az ottaniak kollektív tudatába, de ezek a kéznyomok különlegesek, mert nemcsak a távoli új hazák sorsát fordít hatják meg, hanem felfedezve, megismerve a miénket, ma élő magyarokét is. Mai modern világunk információlöketeivel, élményközpontúságával, lehetőséghalmozásával sokszor azt sugallja, hogy aki kötődik, aki tartozik valahova, az vesztes lesz; hogy a közösség visszafog, nem támogat - pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. A homokra épült ház összedől, a kötődések és kapcsolatok nélküli emberek kiszolgáltatottak és sebezhetők. A közösség az, ami megtart. A valahova tartozás az, ami erősít, bárhová is sodor az é let, bármilyen erőpróbát is kell kiállnunk, ennek viszont az önismeret az egyik feltétele. Ismernünk kell önmagunkat, ismernünk kell a közösséget, ahova tartozunk, ahhoz, hogy tudjuk, kik is vagyunk valójában, mire is vagyunk képesek. Egy különleges időbel i és térbeli kalandozásban volt részünk december 8án az Országház Felsőházi üléstermében, egy olyan kalandozásban, amely során az ibéramerikai magyar kéznyomokat fedeztük fel, azokat, amelyekre büszkék lehetünk, amelyekkel mi gazdagítottunk más országoka t, amelyek összekötnek bennünket nem csupán az ottani magyarsággal, hanem Spanyolországgal, Portugáliával, a latinamerikai és karibi országokkal. Ebben a kalandozásban olyan ifjú nagykövetek voltak a segítségünkre, akik meg akarták ismerni és másokkal is meg kívánták ismertetni ezeket a magyarság által létrehozott szellemi, tárgyi, kulturális értékeket. Az előadóink középiskolások voltak az ország számos, sokszor igen távoli részéből. Szeretném megköszönni a fiatalok, felkészítő tanáraik és iskolájuk segít ségét abban, hogy együtt fedezhettük fel a magyar kéznyomokat. Engedjék meg, hogy meg is említsem a rendezvényen részt vevő intézményeket: Bolyai János Gimnázium, Kecskemét; Corvin Mátyás Gimnázium, Budapest; Gödöllői Református Líceum Gimnázium; Illyés Gy ula Gimnázium, Budaörs; Károlyi Mihály MagyarSpanyol Tannyelvű Gimnázium, Budapest; Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium, Budapest; Szentgotthárd és Térsége Iskola Vörösmarty Mihály Gimnázium, Szentgotthárd; Szerb Antal Gimnázium, Budapest; T amási Áron Általános Iskola és Német Kéttannyelvű Nemzetiségi Gimnázium, Budapest; Varga Katalin Gimnázium, Szolnok; Verseghy Ferenc Gimnázium; Szolnok; Vetési Albert Gimnázium, Veszprém. De nem csupán a régmúltba kell révedeznünk, amikor a magyar kéznyomo król beszélünk. Nagyot hibázunk, ha azt gondoljuk, hogy mindez csupán megtörtént, mert napjainkban is történik. Szeretném megköszönni a régiókkal foglalkozó egyetemi műhelyek áldozatos munkáját a mostani kapcsolatépítésben, és azt, hogy a konferencián bepi llantást engedtek ezen építkezés mindennapjaiba. Köszönet a Budapesti Corvinus Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem szakirányú intézeteinek, kutatóközpontjainak. Ez a konferencia rólunk szólt, de kicsit ren dhagyóan. Azokról a kéznyomokról, amelyek már nem csupán a mi értékeink, hanem másokkal közös kincseinkké váltak. A latinamerikai és az ibériai országokban létrehozott magyar értékek bemutatása nem csupán kapcsolatainkat erősíti, hanem nemzetünk nagyobb m egbecsülését is szolgálja, mások és önmagunk szemében egyaránt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
