Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 12. kedd (266. szám) - Az Európai Parlament Soros-terv végrehajtásáról szóló határozatával szemben című előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
2847 ezáltal fog bekövetkezni Magyarországon, akiket önök beengedtek? Akkor is így fognak mosolyogni, hogy ez nem a mi felelősségünk? Ide csak önök telepítettek be. Önök a Sorosterv végrehajt ói Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.) (10.20) ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót, normál időkeretben kért szót TuriKovács Béla képviselő úr, Fideszképviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr. DR. TURIKOVÁCS BÉL A ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tagadom, azért jöttem ma, hogy egy olyan aspektusra is megpróbáljak rávilágítani, amelyről nagyon kevés szó esik. A magyar kormányt rengeteg támadás éri, belföldön, külföldön egyaránt, amely egyoldalúan azzal vádo lja, hogy a kormány, Magyarország valamiféle olyan zárat képzel el az országhatárnál, amely képes arra, hogy végérvényesen megszüntesse azt a migrációt, amely egy világméretű mozgást jelent, egy olyan népmozgást, amely népmozgásnak a vége kiszámíthatatlan. Én azt gondolom, nagyon téved, aki azt gondolja, hogy a kormány nem gondolkodik ennél nagyobb távlatokban és sokkal messzebbre hatóan. Arról van szó, tisztelt Ház, hogy itt nekünk azt kell elérni, hogy egyfelől a saját határainkat biztonsággal megvédjük; ezért mindent megtettünk az elmúlt időszakban, meg kell tenni a következőben is. De van egy nagy feladatunk: meg kell győzni Európát arról, hogy az a feladat, amelyet mi magunkra vállaltunk, és amely Magyarország tekintetében pótolhatatlanul szükséges, az Európára is szükségszerű. Meg kell győzni Európát arról, hogy nem elégséges, mi tudjuk, egyetlen ország esetében még a biztonságos határ sem. Tisztában vagyunk azzal, hogy Európa határai nem nálunk kezdődnek, és nem is nálunk végződnek. És azzal is tisztáb an vagyunk, hogy a mi jövőnk Európával szorosan összefügg több mint ezer éve, és minden bizonnyal így marad ez a következőkben is. Következésképpen meg kell találni azokat a módokat és módozatokat, amelyek Európát arra bírják, hogy az önvédelem erejével ké pes legyen élni. Ezért folynak meggyőződésem szerint azok a viták, amelyek az Európai Unió különböző szervezeteiben hosszú ideje, újra és újra mindig azzal végződnek, hogy értetlenül állnak a magyar álláspont előtt. Végre meg kellene érteni, hogy hosszabb távú gondolkodásra is szükség van. Egyfelől szükség van Európa határainak sürgős közös védelmére, másfelől meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek a migráció lehetőségét a lehető legkisebbre szűkítik. Mire gondolok? Első sorban arra, hogy vannak ennek gazdasági feltételei, amelyekben elsősorban az erős európai gazdasági hatalmak tudnak sokat tenni, és van ennek egy másik aspektusa: el kellene indítani végre egy olyan felvilágosítási - és azt kell mondanom , megvilágosítás i programot, amely megérteti azokkal az emberekkel, akik közül nagyon sokan áldozatok, megérteti, hogy ha ők elindulnak, ha ők mindent pénzzé tesznek, ha az addigi életüket felszámolják, akkor egy olyan bizonytalan helyzetbe indulnak el, aminek a vége nagy valószínűséggel az, hogy visszajutnak ugyanarra a pontra, ahonnan elindultak, csak még nagyobb nyomorúságba. Ezt meg kell értetni, Európának minden eszköze megvan erre. Olyan felvilágosító eszközök állnak rendelkezésekre a gazdag államok esetében, amelyek kel mi nem rendelkezünk, de amelyeket igyekszünk magunk, úgy, ahogy tudunk, pótolni. Világossá kellene tenni, hogy nemcsak arról van szó, hogy gazdasági segítséget kell nyújtani, de meg is kell értetni, hogy az ő jövőjük csak ott biztonságos, ahol születte k, ahová tartoznak, ahová kultúrájuk, ahová a családjuk, ahová minden köti őket. Feladni mindent, és én azt gondolom, ez az, amit nagyon sokan nem értenek, hogy milyen fájdalmas dolog ez. Magyarok sokan megélték ezt 1956 után, az én baráti körömben is, aki k feladtak mindent, mert rémülettel elindultak a határ irányába. Azt gondolták, hogy majd tárt karokkal fogadják őket. Hát, menedéktáborba fogadták őket! És ezt követően nem a diplomájuknak, nem a képzettségüknek megfelelően, hanem amit el tudtak érni nagy nehezen, ott tudtak boldogulni. Pedig
