Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 11. hétfő (265. szám) - Napirend utáni felszólalók: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
2811 DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szép en a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Év végén az ember, amikor karácsony közeleg, mindig valami nagyot és valami olyat szeretne kívánni, amire szüksége is van, illetve ami a vágyaiban szerepel. Nagykunságban élő képviselőként az én vágy am az, hogy a Nagykunság egy jól élhető és boldog hely legyen. Éppen ezért megpróbáltam összekészíteni mindazt, ami a Nagykunság karácsonyfája alá behelyezhető lenne, mi az, amire az ott élő emberek talán a legjobban is vágynak. Egyben biztosak lehetünk, h ogy térségünk Jézuskája nem túl gazdag, nincsenek óriási lehetőségei. Az elmúlt időszaknak, az elmúlt 27 évnek talán az egyik legnagyobb vesztese az Alföld szíve volt, amelyet a munkahelyek, amelyet a fejlesztések elkerültek. De nézzük, mik lehetnek azok, amik ilyen ajándékok lehetnek. Az első elsősorban a hétköznapok biztonságát garantáló munkahelyteremtés és a munkahelyek száma. Ugyanis itt egy olyan problémába szaladtunk bele, és ez az elmúlt 27 év zsákutcája, ami statisztikailag egy jól megragadható mut atóval jellemezhető: az ország harmadik legrosszabb adatát mutatja a térség a munkanélküliségi statisztikákban. A választókerületben, amely Tiszafüredtől Túrkevéig, Fegyvernektől Karcagig tart, lényegében a megyében a tíz legrosszabb munkanélküliségi rátáv al rendelkező település közül öt ebben a térségben található. Sőt, Abádszalók, Kunhegyes és Kunmadaras a megye települései, városai közül a legrosszabbak és sereghajtók. Kívánság tehát egy olyan munkahely és olyan munkahelyek létrejötte, ahol egyáltalán le het dolgozni, amely nem a közmunka világába vezet, hanem a közmunka világa helyett a versenyszférába; és itt kötünk át és itt jutunk el a második ajándékhoz, ami nem más, mint a tisztességes bérek kérdése. Ugyanis mit sem ér az, ha az embernek munkája van és van egy munkahelye, de az ott megtermelt vagy onnan kapott bérből nem tudja a megélhetését fedezni. Így a második kívánság nem más, mint hogy ne csak a visegrádi, ne csak az uniós, de akár az országos átlaghoz is fel tudjon zárkózni a Nagykunságban megk ereshető bér összessége. (20.10) Ugyanis azt látjuk, hogy az országos átlagbérnek 85 százalékát tudják csak hazavinni a Nagykunságban dolgozók. Ugyanez érződik természetesen a nyugdíjasoknál is, így akik a hónap végén a bevásárlókosárral a boltokba mennek , bizony érzik annak a hiányát, hogy a nyugdíjaik is az ország nyugati felén lévőkhöz vagy a budapesti nyugdíjakhoz képest lényegesen alacsonyabbak. Ennek a megoldása természetesen az, hogy olyan munkahelyeket kell teremteni, ahol magasabb bért lehet keres ni, a vállalkozások, amelyek ott vannak, olyan tevékenységgel foglalkoznak, amely nagy hozzáadott értékkel és jó jövedelmezőséggel bír, és ezek a vállalkozások ki tudják termelni ezeket a béreket. Természetesen hosszabb távon szükség van a bérunió megvalós ulására is, hiszen az is nagyon fontos, hogy ne csak saját magunkhoz tudjunk felzárkózni az országon belüli egyenlőtlenségek felszámolásával, hanem a nyugati bérekhez is egyre közelebb juthassunk. A harmadik kívánság a fizikai biztonság kívánsága. Azaz, ho gy érezhessük magunkat biztonságban, amikor betegek vagyunk, meg akkor, amikor egészségesek vagyunk és közlekedünk. E két nagyon fontos terület is, tehát az egészségügy és az utak kérdése minden bizonnyal a Nagykunság karácsonyfája alá kell hogy tartozzana k. Ne legyünk telhetetlenek, az egészség a legnagyobb kincsünk. Ezt szerintem mindannyian tudjuk, lényegében egészség nélkül, a fizikai jólétünk nélkül az életünk egy fabatkát sem ér. Éppen ezért az egyik legfontosabb, hogy olyan egészségügyi fejlesztésekn ek kell lenniük a Nagykunságban, amelyek a karcagi kórházat erősítik, amelyek azt egy biztonságos és korszerű ellátóhellyé teszik. De természetesen gondolni kell a kisebb településekre is. Nagyonnagyon fontos szerepe van az egyes kisebb városokba telepíte ndő, gyakorlatilag járóbetegellátó helyeknek, telephelyeknek, amelyek szintén korszerű és XXI. századi ellátást kell hogy biztosítsanak. Ha pedig az utakról beszélünk, talán kevés ember előtt ismeretlen az a kálvária, amit az M4es autópálya építésével kapcsolatban a Nagykunság, az Alföld szíve elszenvedett. Egy befagyott
