Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
2630 hátán tudtak kijutni a világpiacra. 2010ben kevesebb mint tíz olyan v állalkozás volt Magyarországon, amely a magyarországi négy nagy autóipari vállalkozásnak első vonalbeli beszállítója volt, 2010 óta pedig több tucat ilyen vállalkozásról beszélünk. A Suzukinak nyújtott támogatás őnekik nyújtott támogatás, a magyar foglalko ztatás valóban innovatív, magas hozzáadott értékű gyártást támogató foglalkoztatás - ezek azok a célok, amelyek alapján a Suzuki is támogatást kapott. El kell dönteni a Jobbiknak (sic!) , hogy azokkal a célokkal ért egyet, amiket többek közö tt 2014ben megfogalmazott, vagy a politikai kampány hevében ezeket a célokat lényegében szélnek eresztette. Bana képviselő úr záró gondolataiban beszélt a józan észről. Na, hát ez volt az, amit én is hiányoltam a felszólalásából a Jobbik szlogenjei közül, mert sok ellentmondással találkozom az ön expozéjában is. Ezek közül egyre, engedje meg, hogy mindenképpen felhívjam a figyelmét, ez ugyanaz az ellentmondás, amivel Schmuck képviselő asszonynak is sikerült szembesülnie, méghozzá az ön által inkrimináltnak nevezett cégek közbeszerzéseken és különböző pályázati forrásokban való részesülése. Egy, a Fideszhez túl közel állónak semmiképpen nem nevezhető volt politikus, ma már korrupciókutató Ungár Klára készített egy kutatást, amely szerint az MGTScsoportot - ez a MészárosGarancsiTiborczSimicskakör; utóbbi valószínű, ha máshonnan nem, a párt finanszírozói köréből biztosan ismerős - vizsgálta (Dr. Apáti István: Nem volt szép tőled!) , hogy 2008 és 2012 között ezek a cégek milyen támogatást nyertek el. Az ig azság, képviselő úr, nem mindig szép, ezt én el tudom fogadni. 2009ben volt ezeknek a cégeknek a prosperitása a legmagasabb. Ha ön jobbra néz, akkor jelen pillanatban nem lát ott senkit, de ha ott ülnének az MSZPsek, akkor megkérdezhetné tőlük azt, hogy 2009ben hogyan tudták ezek a cégek az akkori közbeszerzések 4,3 százalékát kihasítani saját maguknak. (Szilágyi György: Úgy, hogy megállapodtak a Fidesszel. Az MSZP meg a Fidesz megállapodott.) Azóta ez a szám ennél sokkal alacsonyabb volt. Képviselő úr s zóba hozza azt, hogy a jelenlegi kormányzat többek között a gazdálkodók tekintetében nem támogatja a kis gazdaságokat. Engedje meg, hogy megkérdezzem: kinek fáj ez jobban, önnek vagy Simicska Lajosnak? Hiszen a vidékfejlesztési források tekintetében ez vol t az a kormányzat, amelyik először hozott olyan döntést, hogy degresszív támogatáspolitikát alkalmaz, ami azt jelenti, hogy 1200 hektár feletti tulajdonviszonyok esetében nem jogosultak akkora mértékű támogatásra, mint a kisebb vagy közepes családi gazdasá gok. Képviselő úr felszólalásában rendszeresen összekeverte, ezért engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét a támogatott projektekről hozott kormányzati döntések és a közbeszerzéseken a kivitelezői döntések közötti különbségre. Tudja, egyik esetében az a he lyzet, hogy amikor a kormány dönt arról, hogy a költségvetés által rendelkezésre álló forrásokat hogyan, miként használja fel, akkor a fejlesztendő területek mennyisége mindig nagyobb annál, mint amekkora fejlesztési igénnyel rendelkezik, ezért ebben polit ikai döntést kell hozni. Ez, mondjuk, arról szól, hogy hol milyen út épül, például arról, hogy Magyarország összes autópályáját határmetszéspontig vezetjük ki 2022ig. Ez egy politikai döntés. De ezt a döntést követően, ahol 23 kedvezményezettje lehet csa k az ügyeknek, az autópályakezelő, a NIF, a közútfenntartó, amelyek állami szereplők, nekik közbeszerzést kell lebonyolítaniuk, ahol pedig piaci szereplők versenyeznek egymással egyegy munka elnyeréséért. Tehát szeretném felhívni a figyelmét, hogy jó néh ány év parlamenti tapasztalattal a háta mögött nem biztos, hogy a magas szakmai hozzáértés bizonyítéka a támogatói döntéseket meg a közbeszerzési győzelmeket összekeverni egymással. A többi, Jobbik által felvetett kérdésre majd a vita további részében szer etnénk kollégáimmal együtt válaszolni. Bánki képviselő úr megemlítette a gazdaságfejlesztési forrásokat. Itt két szám magáért beszél: a 16 százalékkal szemben áll a 60 százalék. 2010ig, illetve ’14ig, a ciklus végéig 16 százalék, 2014 után pedig 60 száza lék. Azt gondolom, a magyar gazdasági szereplőknek nem politikai kampányokra
