Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2626 Az természetesen előfordul, hogy valaki nem ért a gazdasághoz, de az már azért gond, ha egy központosított, lényegében egyetl en ember döntésére épülő rendszerben, mint a mai Fideszvilág, a fő döntéshozót ilyen tévedések mozgatják. Ez viszont katasztrofális hatású is lehet. Orbán Viktor állítását a kormány által megrendelt, a KPMG és a GKI által készített tanulmányok is cáfolják . Ezek szerint a magyar gazdaság 20062015 között az uniós pénzek nélkül a 4,6 százalékos növekedés helyett 1,8 százalékkal csökkent volna. Tehát ez mutatja azt, hogy az európai uniós támogatások igenis nagyon jelentős mértékben a gazdasági növekedés forrá sai. 2004 óta, megjegyzem, GDParányosan két Marshallsegélynyi forrást kaptunk európai uniós támogatások formájában, és talán ezt nem kellene bagatellizálni. Igen, a magyar gazdaság sajnos igen kritikus mértékben függ az európai uniós pénzektől, pláne, ho gy 2017ben nem 10001500 milliárd, hanem 22002700 milliárd forint kiszórását tervezik; és így eljutottunk a legnagyobb torzításhoz, a nemzetgazdaságot rontó tevékenységhez. Az európai uniós pénzek gyors lehívása, gyors elköltése az LMP szerint nemhogy si ker volna, amit mutogatni kellene, hanem eléggé nagy katasztrófa a gazdaság számára. Egyébként a gyors lehívásnak és az erőltetett kiszórásnak egyetlen indokát látjuk, ugyanis a Fidesz ezzel akarja mesterségesen felpörgetni a gazdaságot a 2018as választás okra, hogy azt mondhassa, hogy a gazdaság szárnyal, és magyar csoda van, és reméli így megnyerni a választásokat. Az önző politikai hasznon túl, amit a kormány magának remél, a negatív hatások igen szerteágazóak és mélyrehatóak. Az erőltetett kiszórást ige n nehézzé teszi, hogy az elköltött pénz mennyiségén túli mutatókra figyeljenek. Magyarul, fogalmuk sincs a pénzek kihelyezőinek, hogy a projektek hasznosake, megfelelneke a célnak. Utólagos ellenőrzésre pedig pláne nincsen energia. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy a kitűzött célt az óriási pénzköltések ellenére sem fogjuk elérni, hiába mennek milliárdok képzésre, a képzettségi mutatók nem javulnak, hiába mennek milliárdok energiahatékonyságra, a hatékonysági mutatók sem igen javulnak. És hiába menne k százmilliárdok a vidéki térségek felzárkóztatására, a vidék leszakadása folytatódik. Szaknyelven szólva az output indikátorokat nemhogy nem nézik, de már nem is mérik. Egész egyszerűen vakrepülést folytatnak. Ezért is lehet, hogy a ké t Marshallsegélynyi pénz elszórása után még mindig alig látszanak az eredmények. Ráadásul az erőltetett kiszórás rángatja a gazdaságot. A piacgazdaság egyébként is ciklikus, ami az egyes cégekre terhet ró, hiszen túl kell élni a soványabb időszakot is. Er re a kormány rátesz nem egy lapáttal, hanem sok zsákkal. 2016 első negyedévében a GDP 0,8 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest. Az ipari növekedés megállt, a beruházások 9,6 százalékkal estek, az építőipar bezuhant, 28 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi szintet. Mindez azért történt, mert 2015 végén lezárultak az előző EUs ciklus kifizetései. Hát, ennyit szerettem volna itt elmondani a miniszterelnök úrnak arról az elképzeléséről, hogy az európai uniós források nem igazán fontosak a ma gyar társadalomban a GDPnövekedés szempontjából. A kereslet és a megbízások ilyen durva ingadozása hullámvasútra ülteti a gazdaságot és a vállalkozásokat, és jelentős diszfunkciókat okoz. 201718ban az erőltetett kiszórással ezt a hullámvasutat indítják be újra. A hirtelen felívelő szakaszban jelentős kapacitáshiány és szakemberhiány lép fel, a zuhanó szakasz pedig maga alá temeti a vállalkozások számottevő részét. Tudjuk azt, hogy a kapacitás- és szakemberhiány most minden korábbinál égetőbb, lényegében a legnagyobb gondja a magyar gazdaságnak. Több tízezer karbantartó, illetve víz, gáz- és villanyszerelő hiányzik a magyar munkaerőpiacról, és legalább ennyi építőipari szakmunkásra is szükség lenne. Ennek persze egyik oka a silány szakképzés, a másik pedi g a külföldre vándorlás. De a kormány jelentős részét maga okozza a problémának az állami beruházások kiszorító hatásával. A probléma már ott tart, hogy az önkormányzatok kerülnek bajba, mert az elnyert projekteket nem tudják megvalósítani. Egyszerűen ninc s szakember és vállalkozás, aki megcsinálná, és közben a korábban kalkulált árak is durván elszálltak. És akkor nem beszéltünk az egyszerű emberekről, akik javítási vagy szolgáltatási munkához már nem találnak embert.
