Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - ELNÖK: - BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2621 Tehát kulcskérdés, hogy mi történik ezen a területen, ezért kormánypárti képviselőként - bár itt azt mondhatom, nyilvánvalóan az ellenzékiek sem gondolnak mást erről - azt mondom, hogy a kormányzatnak ezt a teljesítményét el kell ismernünk. Nyilvánvalóan ez nemcsak egy kormányzati teljesítmény, kellenek magyar vállalkozások is, amelyek képesek és akarják ezeket a forrásokat felhasználni. De mi itt a patkó körül mindannyian tudjuk, az, hogy ez a lehetőség megteremtődjön, kormányzati verekedés és akarat kérdése. És ebben a Brüsszelbe delegált urak, akiket a jó magyar nép küldött oda - a néppártiakat leszámí tva , nemhogy segítségünkre vannak, hanem ellenünkre vannak. Tehát nemcsak a brüsszeli bürokráciával kell ott megküzdenünk, hanem azokkal a magyar képviselőkkel is a „demokratikus” oldalról, akik a saját gondolkodásukat úgy értelmezik, hogy ők azért vanna k odaküldve, hogy a hazának keresztbetegyenek. Reméljük, ezt ugyanolyan eredménnyel teszik, mint ahogy eddig tették, mert eddig azért ennek olyan sok eredménye nem volt, bár kormányzati igyekezetet és energiát nyilvánvalóan lekötnek a szóba hozott képvisel ők. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, Hargitai képviselő úr. Most megadom a szót Bana Tibor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem első alkalommal vitázunk itt az Országgyűlésben a 20142020as ciklus uniós forrásainak felhasználásáról. Amikor ezt ismételten megtesszük, érdemes visszatekinteni a korábbi hétéves tervezési időszakra, hiszen 20072013 között zajlott az első teljes hétéves időszak, és most 20142020 között vagyunk a második ilyen ciklusban. Elmondható, hogy a szocialistaszabad demokrata kormányok idején a tényleges fejlesztési igényekkel szemben értelmetlen projektek valósult ak meg, s akkoriban a fideszes ellenzék határozottan tiltakozott ez ellen. Nem volt az véletlen, hogy nagyon sokan komoly várakozással tekintettek 2010 elé, hiszen azt várják a kormányváltástól, hogy érdemi változások fognak következni, és ezt is ígérte eg yébként akkoriban a Fidesz és a KDNP. Aztán azoknak, akiknek ez volt a reményük, csalódniuk kellett, hiszen a beígért felelősségre vonás elmaradt, nem tárták fel a botrányos ügyeket, és a támogatások felülvizsgálatára sem került sor, vagyis az elszámoltatá s a FideszKDNP részéről üres ígéret maradt. Ezzel szemben átgondolatlan intézményi átalakításokra került sor, és a gazdasági élet szereplőinek az alapvető szabályozásban folyamatos változásokkal kellett szembesülniük. Ha pedig megnézzük azt, hogy a 2010 ó ta eltelt időszakban, s kiemelten most a 20142020as ciklusban mivel jellemezhetjük az uniós források felhasználását, akkor kijelenthető, hogy a Fidesz ott folytatta, ahol szocialistaszabad demokrata elődeik abbahagyták, vagyis az EUs pénzek felhasználá sa továbbra is a korrupció melegágyaként működik. Annyi változott, hogy más körhöz jutnak ezek a támogatások, és a FideszKDNPkormányok, az Orbán Viktor által vezetett kormányok számára az elsődleges szempont az volt, hogy a hozzájuk köthető cégek, vállal kozások kapják meg ezeket a pénzeket. Ez minden egyéb szempontot felülírt. Hargitai János a KDNP vezérszónokaként arról beszélt, hogy milyen társadalompolitikai célkitűzései vannak a kormánynak. Én azzal szemben, amit ő elmondott, azt látom, és a magyarok elsöprő többségének is ez a véleménye, hogy ha társadalompolitikai célokról beszélünk, akkor itt bizony néhány család támogatását nevezhetjük annak, hiszen Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István és társai tudnak hozzájutni ezekhez a pénzekhez. És abban a vonatkozásban is változás következett be, hogy önök a szocialistákhoz képest tökélyre fejlesztették a korrupció rendszerét, hiszen ilyen módon működtetik már az uniós források felhasználását. A presztízsberuházások és a gazdaság szempontjából hasz talan projektek továbbra is középpontban állnak. Itt elég a felcsúti kisvasút példáját felhoznom, vagy éppen az egy településen felhúzott 11 kilátó esetét, de hosszasan sorolhatnánk még azokat a példákat, amelyek alátámasztják
