Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2618 DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Asszo ny! Államtitkár Urak! Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen országgyűlési tájékoztatás és vita tipikusan az ellenzéknek kedvező műfaj, ellenzéki oldalról is kezdeményezték - az önmagát demokratikusnak aposztrofáló baloldali képviselők távol vannak a vitátó l, az egy szem LMPs képviselő asszonyt leszámítva. Pedig lehetne mondandójuk ehhez a napirendi ponthoz. Én szimbolikusan annak a kérdésnek a feltevésével kívánom megkezdeni az érdemi mondandómat, hogy azt kívánom önökkel ecseteltetni, hogy hogyan jutott e l a kormányzat nagy nehézségek árán a Welt 2000 Kft.től az Újvilág Nonprofit Szolgáltató Kft.ig. Talán ma már senki nem emlékszik közülünk sem arra, a minket hallgatók meg egészen biztosan nem tudják, ezért nem felesleges felidézni, hogy ez a Welt 2000 K ft. volt az a kft., amit egy szocialista önkormányzati kőbányai képviselő dominált, és az akkori jó magyar állam szocialista irányítással erre a kft.re, erre a privát cégre bízta az akkori európai uniós forrásfelhasználás minden tudását. (15.40) Tehát ők kezelték azt az informatikai rendszert, amin keresztül az európai uniós forrásfelhasználás akkor is zajlott. Milyen kormányzati filozófiára vall az, amikor a legfontosabb kormányzati eszköz az európai uniós források - abban az időben, megjegyzem, más nem i s volt; ma már költségvetési források is vannak erre, hazai költségvetési források vannak erre , tehát a legfontosabb eszköz fölötti ellenőrzés és mindentudás egy privát cég birtokában van? Ez csak úgy képzelhető el, ha vissza akarok élni ezekkel a forrás okkal - ezt is feltételezhetjük , vagy ha olyan ostoba vagyok, hogy a saját nem létező kormányzati politikám megvalósításához nem ismerem fel azt, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Azért nem gondolom egyébként, hogy ilyen bűnösen ostobák és kö zömbösek voltak az akkori kormánytagok, mert más mozgások pedig azt mondatják velem, hogy igenis van azóta is érdeklődésük ezekre a forrásokra és ezeknek a forrásoknak a felhasználására. Abban a világban, amikor az európai uniós forrásfelhasználást még csa k tanultuk, akkor Dobrev Klára, a későbbi miniszterelnök felesége volt az az üzletasszony és főhivatalnok, aki ennek a rendszernek a megalkotásánál bábáskodott. Ma ugyanez a személy, az egykori miniszterelnökhöz köthető feleség az, aki az Altuscégcsoport meghatározó embereként sikeresen nyúl európai uniós forrásokhoz, a Bizottság ebben őket támogatja. Ebben az igazán szomorú nem is az, hogy mire használják fel az általuk elnyert forrásokat, amik így nyilvánvalóan közpénzből magánpénzek lesznek, és a magánp énzekkel természetesen azt tesznek, amit akarnak. A politikusokban ilyenkor felvetődik, hogy ne adj’ isten, ezekből a forrásokból fizetike a DKt, vagy esetleg olyan ügyvédek vállalkozásait, akik pillanatnyilag akadályoztatva vannak feladataik ellátásában , mert ezt megtehetik. Nem ez az igazi baj. Az az igazi baj, hogy azok adnak az Európai Uniónak, az Európai Bizottságnak tanulmányok írásán keresztül, monitoringrendszerek kialakításán keresztül tanácsokat a majdani európai uniós forrásfelhasználásra, aki k a lehető legsikertelenebbek voltak a saját kormányzati időszakukban, amikor ezeket az európai uniós forrásokat kezelték. Na, ez az igazi tragédia, hogy vak vezet világtalant (Dr. Apáti István: Nem lettek elszámoltatva! Az a baj!) , hogy az Európai Uniónak ők azok, akik innen monitoringozva (Szilágyi György közbeszól.) , tanulmányokat gyártva súgnak! De remélem, az Európai Unió nem az Altuscégcsoport álláspontjaira lesz kíváncsi majd 2020 után, hanem sokkal inkább a jelenlegi magyar kormány álláspontjára . Egyetértek Lázár miniszter úrral, az expozéjában utalt arra, az egyik legnagyobb fegyvertény volt annak felismerése, hogy az egész európai uniós forrásfelhasználást be kell húzni a kormányzat centrumába. Nem működhet az a rendszer, amit a szocialisták me ghonosítottak, hogy van egy kormány, amely úgy csinál, mintha kormányozna - hogy Gyurcsány Ferencre utaljak itt megint, az elhíresült beszédére , és van a kormánytól majdnem hogy független erőcentrum, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és ott dől el minden izgalmas kérdés, hogy mire fordítsák ezeket a forrásokat
