Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 28. kedd (262. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló 2013. évi CCXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2323 Azt gondolom, ha abból indulok ki, még egyszer mondom, hogy önök miért hozták ezt létre, akkor ez a lépés irracionális, ha csak nem valaki olyan személyt akarnak ott alkalmazni, akik önöknek kedves valamiért, és adott esetben azt mondja, amit kell, csak éppen MSZMPtag volt, vagy nem tudom, minek volt a tagja, ami kizárja az adott személyt ebből a körből. Tehát én azt gondolná m, hogy ez az érvelés, amit itt hallottunk, vagy arról szól, hogy önök nem nagyon gondolták át, hogy az Alaptörvényből egy intézmény kapcsán milyen szabályokat kell hozni, és akkor most egy pár év múlva rájönnek. Vagy akkor nem gondolták át, vagy most nem gondolták át, hogy mi az, amit kell önöknek tenni, vagy milyen szabályokat kell egy ilyen jogszabályba beleírni. Azt gondolom, inkább arról van szó, hogy most valami mögöttes szándék van e mögött az intézkedés mögött, mert nem hiszem, hogy azért hoznának b e ide egy módosító javaslatot, hogy a takarítónőnek ne kelljen kitöltenie egy formanyomtatványt, vagy a ’72 előtt születetteknek ne kelljen valamilyen összeférhetetlenségi nyilatkozatot tenni. Ha aztán már a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, akkor én azt gondo ltam, egy ilyen bizottságnak az a dolga, hogy valóban feltárja a múltból azokat a bűnöket vagy személyes tragédiákat, amelyekre a rendszer kényszerített adott esetben családokat, személyeket, és ezt megismertesse a fiatalabb generációkkal, hiszen különben mi a csuda az értelme ennek az egésznek. Az, hogy adott esetben egykét kutató jól él, hiszen államtitkári fizetéseket kapnak a vezetők, tehát egészen sok forrást biztosítanak erre, majdnem ötven ember dolgozik ennél a hivatalnál vagy intézménynél; eközben , ha megnézzük a beszámolóját ennek a Nemzeti Emlékezet Bizottságnak, akkor azt látjuk, hogy semmit nem tudott nagyon elvégezni, merthogy például a YouTubefelületen, a Facebookon vagy éppen a honlapjukon vajmi kevés látogatót lehet látni. Magyarul: mintha az output, az az eredmény, ami kijönne ebből a bizottságból, már nem lenne annyira fontos. Sokkal inkább nekem úgy tűnik, hogy ez ilyen PRcélokat szolgál, kommunikációs célokat szolgál az önök esetében, hogy mondhassák, hogy nekünk van ilyenünk, ami majd nagyon feltárja a múltat, de hogy ebből kijöne valami, és valóban a fiatalok meg tudjáke tapasztalni, meg tudjáke érteni, vagy hozzájutnake ahhoz az ismerethez, hogy hogyan működött egy elnyomó rezsim, úgy látom, ebben már komoly hiányosságok vannak. Mint ahogy abban is van egy komoly hiányosság, hogy ha önök komolyan vennék ezt a múltfeltáró munkát, akkor úgy kezdődne, hogy az ügynöklistákat össze kellene tudniuk állítani, és az ügynöklistákat utána rögtön nyilvánosságra kellene hozni. Na most, ehhez képest már nincsen Schiffer András itt, a Parlament falai között, de ha jól emlékszem, ő már vagy tízszer beadta ezt a módosító javaslatot, amely az ügynökakták nyilvánosságáról szólna. Ezt minden egyes alkalommal a Fidesz leszavazta. Mi mindig megszavaztu k, a Fidesz mindig leszavazta ezt az előterjesztést. Ha komolyan vennék azt, hogy fel kell tárni a múlt bűneit, valószínűleg nem az a 800 ezer MSZMPpárttag volt a főbűnös vagy az első számú bűnös, akik ilyenolyan okból csatlakoztak az állampárthoz sok ok ból, hanem azok, akik adott esetben a III/IIIas ügyosztályon olyan cselekedeteket folytattak, ami valóban morálba és sok minden más jó erkölcsbe ütköző volt, és alkalmas volt arra, hogy egy elnyomó rendszert üzemeltessenek. Na de, hát akkor úgy kezdődik a tényfeltárás meg a nemzeti emlékezet, hogy ezekről az emberekről megemlékezünk, és nyilvánosságra hozzuk, hogy kik voltak ők, hiszen akkor lehet azt is elkerülni, hogy szemezgessenek politikai szándék szerint abban, hogy kiről hozzák nyilvánosságra, hogy az volt, kiről meg nem hozzák nyilvánosságra, hogy az volt. Hozzáteszem, lassan valóban értelmét veszti ez az igény is egyébként, mert ahogy az idő telik, egyre kevesebb információ, egyre kevesebb tanú, egyre kevesebb lehetőség van ennek a feltárására, és talán egyre távolabb vagyunk attól, hogy olyan nagy társadalmi igény mutatkozzon erre, de mégiscsak azt mondanám, hogy a tisztességes, korrekt szembenézés a múlttal való tisztába jövés egyik fontos eszköze tud lenni. Ezért én azt gondolom, és ezért lepődte m meg, amikor valamelyik újságban olvastam, hogy az egyik kutató a Nemzeti Emlékezet Bizottsága részéről tulajdonképpen
